Fandom: EXO
Páros: Misun X Kai
Figyelmeztetés: rövid, ámde sűrített nyáltenger
Misun a szobájában ült, és a kis játékkörhintát nézegette.
Csilingelő hangja megnyugtatta a lányt, elfelejttette vele a problémáit. A kis
lovacskák fel-le mozogtak, és - ami a legjobban tetszett Misunnak -,
évszakonként váltogatható zenéjének ritmusára forogtak körbe-körbe.
Misun a lovacskákat figyelte. Milyen fura… csak az egyiknek
van utasa. Így volt, mióta a lány az eszét tudta. A dédnagymamájától örökölte,
erről a kis játékszerről voltak az első emlékei is, mindig a kis körhintával
játszott. Lenyűgözte a zene, a lovak tánca, és nem utolsó sorban a kis lovas.
Magas volt, erős tartása, határozott, felszegett tekintete, fekete haja és
kísértetiesen élethűre megrajzolt arca megbabonázta a lányt.
- Nem hiszem el, hogy már megint azt a vacakot nézegeted! -
jött be fintorogva a szobájába a húga, Soomi.
- Kopogásról hallottál már? - kérdezte Misun bosszúsan.
- Minek? Úgysem érhet nagy meglepetés. Mindig a kis
képzeletbeli barátodhoz beszélsz a körhintán - mutatott rá Soomi
rosszindulatúan. - Nem gondolod, hogy bediliztél?
- Kifelé! - kiáltott rá húgára Misun.
- Azonnal. De ezt előtte elviszem - kapta ki nővére kezéből
a játékszert Soomi.
- Adod vissza?! - ugrott neki Misun.
A két lány dulakodni kezdett. Soomi eldobta a kis körhintát,
az nekirepült a falnak és darabokra tört. Misun lefagyott.
- Hoppá - vigyorodott el Soomi gonoszul, majd hosszú haját
hátradobva kilibbent a szobából.
Misun lassan ocsúdott fel a sokkból. Vérzett a szíve, a
sírás fojtogatta, mind a kimondhatatlan dühtől, mind a szomorúságtól kedvenc
játéka felett.
Az első gondolata az volt, a húga után megy, szálanként tépi
ki a haját, leforrázza vízzel, aztán míg szenved, kötelet fon a hajából, és
azzal akasztja fel a legelső villanypóznára, ami az útjába kerül.
Esetleg kiböki a szemeit, de azt már csak a saját
szórakozására. Aztán szépen visszajön a szobájába, és összeragasztja a kis
körhintát.
Lepillantott a törött darabkákra, és feltűnt neki valami.
Illetve valaminek a hiánya. Hol van a kis lovas? Misun pánikolva kezdte el
keresni a számára legértékesebb részt. Órákig kereste, már besötétedett, mikor
megtalálta a szekrény alatt. Aztán azzal szórakozott, hogy megpróbálta kiszedni
alóla, de nem sikerült. Ugyanakkor felfedezett valami újat a játékfiún: a
talpaira egy-egy szótagocska volt írva: Jong és In. Jong és In. Jong. In.
Jongin? Ez lehet a neve?
Misun fáradtan rogyott össze a padlón. Miért nem sikerül
neki? Miért pont Soomi a húga? Annak a
kis dögnek miért jön össze mindig minden? Arra született, hogy az ő, Misun
életét tönkretegye? Biztosan. Misun arcán elindult egy kósza könnycsepp, ami
egyenesen a kis körhintára esett.
Misun pislogott párat. Nagyot sóhajtva összeszedte a 12
immár utas nélküli lovacskát és az összetört körhinta darabjait és a párnája
mellé helyezte őket.
A lány úgy döntött inkább olyankor nyírja ki a húgát, mikor
nem ennyire zaklatott, nehogy véletlenül túlélje. Mondjuk holnap reggel.
Átvette a pizsamáját és belebujt az ágyába. A gondolataiban
és az álmaiban újra és újra játszódott a játékkörhinta dallama, miközben a
könnyei megállíthatatlanul folytak az arcán.
Misunt bántotta a reggeli fényt. Télen nem szabadna ekkora
világosságnak lennie, nem? Alig bírta kinyitni a szemeit, teljesen begyógyultak
az előző esti sírástól. Aztán valahogy mégis csak sikerült neki. Az első, amit
Misun realizált, az az volt, hogy odakint leesett a hó. Rájött, hogy nem
akármilyen nap volt aznap - hanem karácsony napja.
A következő, ami feltűnt neki, az ismét valaminek a hiánya
volt. A körhinta darabkái eltűntek. Misun riadtan ült fel. Hol lehet? Aztán
meglátta ott volt a helyén, csak álmodta volna? Nem az kizárt! Még mindig
érezte a fojtogató érzést a torkában.
És amúgy is - esett pánikba -, hol van róla a kis lovas?
Hova tűnt Jongin?
Misun valami mocorgást érzett a hasánál. Lenézett, és egy
hosszú izmos kar ölelte át a derekánál fogva. Egy fekete hajú fiú az ölében
pihentette a fejét.
Misun hajszál híján felsikoltott, de feltűnt neki valami. A
fiú nyugodt, ismerős vonásai - kísértetiesen ismerős vonásai -, a ruhája, ami
pontosan ugyanolyan volt, mint a kis lovasának… és ahogy kapaszkodott belé…
Mekkora a valószínűsége annak, hogy egy három centiméter
magas kis fafigurából egy száznyolcvankettő centiméteres félisten lett egyetlen
éjszaka alatt?
És mekkora az esélye, hogy meg tudja magyarázni az őseinek,
hogy hogy került ide?
Az alak lassan kinyitotta a szemeit. Misun közelebb húzódott
hozzá, és sejtése beigazolódni látszott: ugyanolyan fekete szemek néztek vissza
rá, mint amilyenek a kis lovas arcára voltak festve.
Amint a fiú meglátta a lányt, mosolyra húzódott a szája,
majd kisimított egy tincset a lány arcából.
- Jó reggelt, hercegnőm!
Misunnak elakadt a lélegzete.
- Jongin? - kérdezte halkan.
A fiú szélesen mosolyogva bólintott, majd magához húzta a
lányt, és szenvedélyesen megcsókolta.
- De… hogyan? - kérdezte Misun.
- Karácsony van. Ilyenkor történnek a legnagyobb csodák.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése