I Dare You [by Rina] - 1. rész

1. rész

Csendes, nyári reggel volt. A madarak halkan csicseregtek, néhány ember pedig a strandról jött vissza, ahol hajnalban fürdőztek.

Egy alacsony, karamellszín hajú fiú lassan nyitotta ki a szemeit. Normális – viszonylag normális tinédzser volt, aki küzdött a hormonjaival és a korai fölkeléssel.

Na, igen, a hormonok… a fiúnak, szégyen-nem szégyen, rendesen meggyűlt a baja a hormonjaival. Hogy ez miben nyilvánult meg?

Abban, hogy tesztoszteronjai úgy döntöttek, önálló életet kezdenek, és mindenféle normális tesztoszteron-viselkedést mellőzve vágyai netovábbjává egyik barátját tették – aki, sajnálatos módon még csak távolról sem emlékeztetett egy női egyedre.

Kyungsoo (emberünk becsületes neve) nagy nyögéssel tápászkodott fel, csak azért, hogy szobaajtaja kivágódjon, és egy fiatal, bronzos bőrű félisten száguldjon be, és vesse rá magát szegény szobatulajdonosra. Na, nem úgy…

- Jongin – nyögte Kyungsoo, szállj le rólam, nehéz vagy!

Minden erejével azon volt, hogy ne nézzen rá az édesen mosolygó srácra, aki, nos, igen, felelős volt hormonjai őrületéért.

- Pedig én szeretek rajtad lenni, hyung – válaszolta Jongin. – Kényelmes vagy.

- Köszi – motyogta Kyungsoo, miközben arra gondolt, hogy a fiatalabb fiú minden valószínűség szerint nincs tisztában azzal, hogy mennyire kétértelmű helyzetben is vannak most ők. – Minek köszönhetem látogatásod?

- Azért jöttem, hogy felébresszelek – ült fel Kai. – Anyukád beengedett.

- Ez nem fordítva szokott lenni? Ilyenkor még nagyban alszol.

- Suho hyung azt mondta, hírei vannak. Fél tizenegykor találkozunk a cukrászda előtt.

- Hírei? – vonta össze a szemöldökét Kyungsoo. – Milyen hírei?

- Azt nem mondta – vont vállat Jongin. – Na, jössz?

- Mindjárt felöltözöm, és mehetünk – bólintott a srác. Jongin nem mozdult. – Öhm… nem mennél ki?

- Mikor lettél ilyen szégyellős, hyung?

- Kifelé!

- Oké, oké, lent várlak. Ja, és pakolj össze fürdőcuccot is, megyünk a strandra! – szambázott ki a szobából a fiatalabb.

Kyungsoo nagyot sóhajtott, és öltözni kezdett.

- Baekkieeee! – Egy magas, fekete hajú fiú kiskutyaként rohant egy alacsonyabb, szőke srác után. – Várj meg!

- Jesszus, Chanyeol! Az ember azt hinné, gyors vagy ilyen hosszú lábakkal! Fogadok, már mindenki ott van, és csak ránk várnak.

- Majd rám kenjük – kapta el a másik Baekhyun kezét, és közelebb rántotta magához. – Lassíts, nyár van! Sehonnan nem fogunk elkésni – súgta a fülébe Chanyeol, miközben átölelte.

- Ne itt! – húzódott el Baekhyun pirulva. – A többiek nem tudják.

- Lassíts, Baekkie! Ráérünk.

Baekhyun bólintott, és szótlanul folytatták útjukat. Pár percen belül meg is érkeztek a kis cukrászda elé, ahová a találkozót beszélték meg, azonban még senki nem volt ott.

- Látod? Még itt sincsenek. Mondtam, hogy ne idegeskedj, árt a szépségednek! – kacsintott Chanyeol a másikra.

- Ne gúnyolódj! – vágta oldalba Baekhyun.

- Jól van, na! Tudod, mit, ha elmosolyodsz, meghívlak egy fagyira.

- Minimum – bólintott Baekhyun, és beráncigálta magával Chanyeolt az épületbe.

Bent azonban érdekes látvány fogadta őket.

Barátjuk, és bizonyos szempontból vezetőjük, Suho éppen a pulton áthajolva csókolózott az egyik felszolgálóval, aki – dobpergés – egy szőke hajú srác volt.

Amint észrevették az ajtóban ácsorgó, nem enyhén döbbent párocskát, azonnal szétrebbentek, és a felszolgáló srác hátramenekült a konyha részbe.
- Öhm... helló - intett Suho.
Baekhyun és Chanyeol még pár másodpercig pislogtak rá, majd a magasabb egy "Hála Istennek!" felkiáltás mellett átkarolta Baekhyun derekát, aki ennek hatására elpirult. A vörös hajú felvonta a szemöldökét.
- Meg. Ne. Szólalj! - kiáltotta Baekhyun.
- Nem terveztem - vigyorgott Suho -, de most, hogy így mondod... végre gratulálhatok?
- Te tudtad? - döbbent le Chanyeol.
- Az egész suli tudta - forgatta meg a szemét a másik. - nagyjából annyira voltatok nyilvánvalóak, mint Kai és Kyungsoo. Kértek fagyit?
A két másik bólintott, és mintegy varázsütésre, megjelent egy felszolgáló - Baekhyun legnagyobb csalódottságáta nem az, akivel smároláson kapták kedvenc hyungjukat. Sem ő, sem Chanyeol nem látta az illető arcát, és szerették volna megnéni, mit sikerült a leaderüknek összeszedni. De helyette egy alacsony, narancshajú srác vette fel a redelésüket. Suho fizetett, és kiültek a cukrászda elé várni a másik három társukat: Kait, Kyungsoo-t, illetve Sehunt, a maknaet. Ez utóbbi pár pillanat múlva be is futott, rendelt egy gombóc epret - Suho pénzén. Kis idő múlva a Kaisoo páros - ahogy Baekhyun elnevezte őket - lóhalálában futva ugyan, de megérkezett.

- Miről maradtunk le? - zuttyant le Kai az egyik székbe. Chanyeol szólásra nyitotta a száját, de Suho alig feltűnően lerúgta a székről, és angyali mosollyal az arcán közölte, hogy ugyan, semmi nem történt, őket várták.

- Remek - csapta össze a tenyerét Kai, majd könyörögve Kyungsoora nézett: - Hyung, vegyél nekem fagyit !

- Miért? - pislogott Kyungsoo tanácstalanul.

- Mert szeretnék fagyit enni. Kéééérlek! - pislogott, mint egy kiskutya. Kyungsoo felsóhajtott, de bólintott.

- Bemegyek veled - állt fel Suho.

- Én is ! - pattant fel Baekhyun.

- Te nem - szólt rá a leader. Baekhyun ajakbiggyesztve visszaült.

A két srác eltűnt az épületben. Baekhyun ment utánuk leskelődni, a maradék három hátradőlve beszélgetni kezdett.

- Mizujs? - kérdezte Kai.

- Járunk Baekhyunnal, de ő még nem akarja elmondani, szóval nem tudtok róla!

- Na végre! - sóhajtott Sehun. - Éppen ideje volt!

- Grat! - vigyorgott Kai.

- Köszi - viszonozta Chanyeol. - Ja, és Suhót smároláson kaptuk az egyik felszolgálóval, de nem láttuk az arcát, úgyhogy Baekkie most leskelődik utánuk, hogy megtudja, ki volt az.

- Mi? - A két fiatalabbnak szabályszerűen leesett az álla.

- Lehet, ezt akarja elmondani? - morfondírozott Sehun.

- Abból kiindulva, ahogy Baekhyunt kiutasította a kávézóból, nem - vágta rá Kai.

- És mi van veled, meg Dyo ummával? - nyalt bele a fagyijába egy utolsót Sehun.

- Ezt hogy érted? - kérdezte Kai szemöldökráncolva.

- Come on, Jongin! - Sehun megforgatta a szemeit Chanyeol angoltudományára. - Még a vak is látja, hogy bele vagy zúgva.

Kai elpirult. - Nincs semmi. Ő túl tökéletes, és biztos, hogy nem olyan barátot akar, mint én. Abban sem vagyok biztos, hogy meleg-e egyáltalán. Sosem szól az ilyenekre semmit, és én nem akarom ráerőltetni magam vagy egy kapcsolatot velem, mert azt akarom, hogy boldog legyen. Akár velem, akár nélkülem.

Két barátja álla a földet verte a monológ hatására, Sehun kezéből még a fagyi is kiesett.

- Hű - mondta Chanyeol. - Ezt add elő a fangirljeidnek is! Biztos, hogy odáig lesznek a suli rosszfiújának édes, gondoskodó énjétől...

- Kac-kac - morogta Kai. - Még mindig nem lennének annyira kiakadva, mint a te fangirljeid, ha megtudnák, hogy a suli szívtiprója a suli kedves srácával jár.

Chanyeol éppen válaszolni készült, mikor Baekyhun visszarohant közéjük.

- Na, siker? - kérdezte Jongin.

- Nem! Az a srác nindzsa, vagy nem tudom! Sosem fordult úgy vagy állt oda, ahol láttam volna az arcát. Viszont sokkoló híreim vannak: Suho szerelmes!

- Most komolyan - nézett rá Sehun. - Ő Suho. Túl okos a szerelemhez. Szerintem képzelődtél.

- Ki képzelődött? - jött vissza a hiányzó két tag.

- Lényegtelen - ült fel Kai. - Fagyiiii! Na, végre! Mi gartott ennyk ideig?

Kyungsoo vetett rá egy dühös pillantást. - Épp elfogyott a csoki, és várni kellett rá, és mivel az a kedvenced.... - motyogta megbántottan.

- Hyung... - pslogott rá Jongin, majd átölelte a másik derekát. - Te vagy a legjobb! Köszönöm!

Kyungsoo elpirult, majd öt percnyi kínos csend után észbe kapott, lefejtette magáról Kai karjait, és még az eddigieknél is vörösebb arccal leült titkos szerelme mellé.

- Szóval, miért kellett hajnali tízkor rámszabadítani Kait?

- Még aludtál? - kérdezte Suho csodálkozva.

- Szépet álmodtam, és nem állt szándékomban megszakítani.

- Elég szépet ahhoz, hogy felálljon? - kérdezte Chanyeol.

Kai félrenyelte a fagyiját, és éppen készült megfulladni, D.O pedig ismét kezdett átmenni főtt rákba.

- Ez szernitem egy határozott igen - vigyorgott Baekhyun. - Szeretnéd megosztani velünk, miről szólt?

- Nem, nem igazán...

- Na, csak egy apró részletet! - könyörgött Sehun. - Mondjuk a helyszínt. Vagy, ó-ó-óó, hogy ki volt benne! Légyszi, légysziiii!

- Komolyabb összegben vagyok hajlandó fogadni a személy kilétére - húzta el a száját Suho gonoszul.

- He? - nézett rá Kai értetlenül.

- Ha már felállt neki, majdnem biztos, hogy az imádottjáról álmodott - magyarázta Suho, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon. Valljuk be: az volt.

- Imádottja? - visszhangozta Kai kétségbeesetten. - Nem is tudtam, hogy van imádottad, hyung...

Jongin becsapva érezte magát. Azt hitte, hogy ő és Kyungsoo mindent megosztanak egymással. És akkor a fájdalomról, hogy szerelmének nem ő tetszik, nem is beszéltünk! Nem mintha ezt olyan nagyon megosztotta volna Kyungsooval, mellesleg...

A mellette lévő széken D.O sem érezte sokkal jobban magát. Félt, hogy Jongin rájön a titkára, és soha többet nem áll vele szóba, és megutálja, és... szóval, ja, eléggé bepánikolt.

- Nem érdekes, Jongin-ah - válaszolt a fiúnak halkan. Az újabb kínos csend elkerülése érdekében úgy döntött, témát vált. - Szóval, miért is gyültünk itt össze?

- Ja, igaz! -csapott a fejéhez Chanyeol. - Suhónak valamilyen hírei vannak.

A leader bólintott.

- Gondolom tudjátok, hogy nem a miénk az egyetlen fiúiskola a városban.

A csapat tőbbi gagja határozottan bólintott.

- Na, mostmár igen.

- He? - Öt értetlen szempár szegeződött a barna hajú angyalra.

- Ugye volt az a nagy építkezés az erdőnél - A fiúk ismét bólintottak. - Na, az azért volt, mert összevonták a két iskolát. Szeptemberben ott kezdünk. Mindannyian.

- Mi van? - kiáltotta Chanyeol.

- Most ugye csak viccelsz? - kérdezte viszolyogva Kyungsoo. 

- És ezt te honnan tudod? - érdeklődött Baekhyun.

- Az egyik ismerősöm, aki abba a suliba járt, mesélte.

- És ő honnan tudja? - kérdezte Sehun.

- Az unokatesója benne lesz a tanári karban?

- Ez az ismerősöd az az ismerősöd, akivel intenzív DNS-cserét folytattál, amikor megérkeztünk? - kérdezte Baekhyun szarkasztikusan.

- Talán igen, talán nem. Nem ez a lényeg.

- Hű, Suho hyung bepasizott? - vigyorgott Kai. Suho fejében megfordult, hogy a gyerek kissé túl gyorsan váltogatja a hangulatait, de azért bólintott enyhe pírral az arcán.

- Mutasd be! - sikítozott Sehun, de a legidősebb csak megrázta a fejét.

- Miért nem? - biggysztette le az ajkát Chanyeol.

- Mert nem érztem elég erősnek a kapcsolatunkat ahhoz, hogy kibírjon veletek egy találkozást...

- Vagy csak félsz, hogy valamelyikünk elcsábítja - mosolygott Baekhyun angyalian.

- Örülök, hogy ennyire könnyen veszitek, hogy egy fiúval járok - motyogta Suho.

-Ugyan, hyung! Mind melegek vagyunk, te is tudod! Az lenne a csoda, ha te nem.

Sehun szavait egy perc csönd követte. Még sosem mondták ki ezt így nyíltan sem egymás között, sem máshogyan.

Végül Suho bólintott. - Tulajdonképpen igazad van.

- Na, látod! - csapta össze a tenyerét a maknae. - Nos, megyünk a strandra?

- Ennyire szeretnél félmeztelenül látni, Sehun-ah? - szekálódott Kai.

- A te ronda fejedhez gyakorlatilag minden nap van szerencsém, köszönöm, te nem érdekelsz - horkantott Sehun. - Viszont lehet, hogy ott lesz valami érdekes.

A kis csapat felkerekedett, mindenki cipelve a kis batyuját. Baekhyun kirántotta a sajátját párja kezéből, pedig Chanyeol lovagiasan felajánlotta, hogy viszi, hogy az ő kis hercegnőjének ne kelljen cipekednie.

 - Azért - karolta át Suho nyakát Baekhyun egy sírás határán álló Chanyeolt hagyva maga után -, remélem, hogy a pasiddal csőröztél.

Suho vörös fülekkel lökte el magától a röhögő srácot, és ilyen hangulatban telt az út a strandra.

Sziasztok ^.^ Íme az első fejezet, remélem teszik ^.^ A kommenteket szeretem :P