Let's go to the beach! - ONESHOT [by Rika]

Ez a fic úgy született, hogy egyik este Rinával, arról beszélgettünk, hogy egyes idolok hova mennének, és vajon mit csinálnának egy randin? (Igen, tökéletesen tisztában vagyunk vele, hogy remek témáink vannak^^)  Ez a Dongwoos - néha annyira szerencsétlen szegénykém, ami remek ihletforrás - nekem annyira tetszett, hogy úgy döntöttem megírom. Azért leszögezném, hogy nem gondolom - mondjuk... - hogy valóban ennyire... béna lenne, de erről a bemutatkozásban már beszéltem és különben is ez csak egy kitaláció. Vagy esetleg mégsem? xD

Fandom: Infinite

Műfaj: comedy

Főszereplők: Song Micha (Rina) x Jang Dongwoo

Ezen a szép nyári napon, az Incheon repülőtéren várója zsúfolásig volt tömve vidám emberekkel, akik mind arra vártak, hogy kiszabadulhassanak a nagyváros nyüzsgéséből, a mindennapok rohanásából.

Ám ezt a már-már mondhatni idilli képet egy az éppen megérkező idol – pontosabban inkább az őt kitartóan követő rajongóhad – rombolta le. Az a tény sem javított túl sokat a dolgon, hogy sztárocskánk éppen egy lányt vonszolt magával kitartóan, ezer wattos vigyorral az arcán.

Szegény (vagy inkább szerencsés – ezt mindenki döntse el maga) azonban semmit nem fogott föl a vakuk kattanásából, na meg az őt éppen nagyban szapuló tömegből, ugyanis éppen átkozta azon elvetemült pillanatát, amikor kiejtette a száján, hogy strand, vagy ami még jobb lett volna, ha a szülei egyszerűen csak elfelejtik megtanítani nekik ezt a szót.

-          -  Micha-ya… esetleg… lenne kedved eljönni velem… randizni? – tette fel a kérdést Dongwoo (mégis ki más lenne képes lelépni a városból egy lánnyal, anélkül, hogy esetleg, de csak véletlenségből végig gondolná a következményeket), miután Hoya egészen konkrétan odalökte őt a lány elé, mondván, ő márpedig nem hallgatja tovább a nyavalygását: vagy elhívja végre a lányt, vagy befogja végre. És mivel a csöndben maradásra genetikailag képtelen, így hát maradt ez a megoldás.

-         -  P-p-persze! – hebegte Micha.

-          -  Jujj! Tényleg? Komolyan? De most tényleg100%igbiztosvagybenne? – ugrándozott örömében a fiú.

-         -   Most nem lebeszélni akarsz róla, ugye?

       -   És-és-és hova szeretnél menni? – hagyta figyelmen kívül a kérdést a srác.

-     -     Hmm… nem is tudom… De, de mégis! – csillantak fel a szemei. –Oppa, menjünk strandra! Jóó? Én úúgy de úúúgy szeretnék! – zsongott be teljesen a lány.

-        -  Oda megyünk, ahová csak szeretnéd!

Ettől a mondattól Micha abban a pillanatban, vagyis igazából egészen addig olvadozott, amíg meg nem tudta, hogy Dongwoo mit is ért pontosan a strand szó alatt. Mert mint megtudta, a szótárukban egy egészen más definíció van.

Ugyanis ő úgy képzelte el ezt az egészet, hogy majd leugranak a legközelebbi tengerpartra, esznek egy kis halat, vagy valami más tengeri herkentyűt, mezítláb sétálnak a homokban, esetleg még homokvárat is építenek…

Ellenben Dongwoo… hát ő úgy döntött, hogy akkor ő most szépen leveszi a lábáról a lányt… ezért… elviszi őt Balira. Ezért szegény lánynak (igen, tudom, hogy most mindenki sajnálja, mert DONGWOO elviszi BALIra) most főhetett a feje, hogy ezt mégis hogyan fogják kimagyarázni a rajongóknak, na meg… a leadernek.

Gondolataiból a stewardess kisasszony ébresztette, egészen konkrétan riasztotta fel, aki nem érdemelte meg azt a gyilkos tekintetet, amit kapott, hiszen ő csak azt szerette volna megtudni, kér-e valamit a hölgy.

-       -   Te teljesen meghibbantál? Ki akarsz nyíratni? Meg fognak ölni. Vagy ami még rosszabb… halálra fognak kínozni. – jelentek meg Micha szemei előtt a változatosabbnál, változatosabb kínzásfajták.

-      -    Nem akarom, hogy bajod essen! – szólalt meg mellette a már-már a sírás határán álló srác, aki azt sem értette, hogy most mi van, hiszen ő csak teljesítette a lány kívánságát, akkor most hogyan is jön ide a halál?

-          Talán nem szereted Balit? Inkább máshova mennél? – érdeklődött kétségbeesetten.

-    -      Mi? Nem! Dehogyis! Ez tökéletes lesz, szívesen elmegyek veled akárhova, csak tudod… ezt egy ICIPICIKÉT túlzásnak érzem, na meg persze rettegek a rajongóidtól.

-       -   Ja, akkor jó – vigyorgott újra Dongwoo, mintha mi sem történt volna. – Miattuk meg ne aggódj, ők nagyon szeretnek engem.

-       -   Azt tudom, de nekem van egy olyan érzésem, hogy engem már nem szívlelnek annyira… - morogta az orra alatt Micha, aki ekkor még csak nem is sejtette, hogy nem is olyan biztos, hogy a rajongók fogják megfojtani, sőt még az sem, hogy egyáltalán ő lesz az áldozat.

***

Micha és Dongwoo Bali homokos tengerpartján ültek és jóízűen kortyolgatták a koktéljaikat, ugyanis a lány úgy érezte: egy ilyen mozgalmas nap után neki feltétlenül szüksége van alkoholra – lehetőleg minél nagyobb mennyiségben.

-          Ez furcsa…

-          Micsoda?

-          Nem csoda, hanem furcsa. Úgy érzem, mintha elfelejtettem volna valami fontosat. – merengett a srác.

-          Na, hát ez valóban nem csoda!

Ám mielőtt tovább folytathatták volna eme rendkívül értelmes párbeszédet, megcsörrent Dongwoo mobilja.

A fiú pedig szépen lassan elővette a zsebéből…

…mindennemű aggodalom nélkül felvette…

…majd a füléhez is emelte azt…

…hogy utána majdnem az óceánban landoljon, ugyanis a fiú egy cseppet sem számított egy a vonal másik végén szabályosan őrjöngő leaderre.

-          Akkor csak, ahogyan megbeszéltük: semmi ordibálás vagy fenyegetőzés, csak szép nyugodtan, különben összezavarod! – adta ki az utasítást Hoya, mielőtt Sunggyu kezébe adta volna a telefont.

-          Eszednél vagy, ember? Te meg mégis hol a picsában vagy? Adok neked kerek 5 másodpercet, hogy idetold azt a csontos seggedet, különben megemlegeted! – üvöltötte a vezető.

-          Hát… ez… majdnem sikerült. – jelentette ki L.

-          Miért? – érdeklődött őszintén – és meglehetősen átgondolatlanul – Dongwoo.

-          Hogy miért? Azt kérdezi, hogy miért?! – közvetítette az eseményeket Sunggyu hisztérikusa, mialatt Sungyeol éppen azon törte a fejét, hogy hogyan is került ő ide, és vajon mit követhetett el előző életében, hogy ilyen sorsot érdemel.

-          Mert egy óra múlva kezdünk te isten barma! – ordította, ha lehet még jobban.

-          Hol? – a leadert itt már szabályosan le kellett fogni, hogy ne fusson neki teljes erőből fejjel a falnak.

-          Tudod: éneklés, Infinite, rajongók, koncert. Rémlik? – kérdezte Sunggyu, mintha csak egy 3 éveshez beszélne, Myungsoo pedig eddig bírta visszatartani a nevetését, így fuldokolva rogyott a földre.

-          Oh… akkor ezek szerint ezt felejtettem el. Köszi, hyung! – örömkötött Dongwoo.

Sungyeol ezt a pillanatot tartotta alkalmasnak arra, hogy elvegye a telefont az idegösszeomlás szélén álló vezetőtől.

-          Dongwoo, kérlek, add nekem Michát!

-          Ok. Máris.

-          Szia. Mi tö…

                                                                                       

-          Micha, lennél kedves elmagyarázni Dongwoonak, hogy egy Infinite koncert kezdődik pontosan 56 perc múlva? Köszi, puszi! – ezzel, mint aki jól végezte dolgát, lerakta a telefont és egy utasításhalmaz kíséretében elvonult.

-          Hoya, támogasd Sunggyut a sminkbe, légy oly kedves! Sungjong, szólj Woohyunnak, hogy hagyja abba Dongwoo részeinek a gyakorlását és… ha lehet, közben kapard fel Myungsoot is a földről!

Sungjong, jó maknaehoz híven, valószínűleg mindent meg is tett volna, hogy teljesítse hyungja parancsát, ha nem éppen azon agyal, hogy most akkor hol is van Dongwoo, miért üvöltözik Sunggyu és főleg miért fetreng a földön L, talán megsérült?

A koncert igaz ugyan, hogy 1 órás késéssel, de rendben lezajlott, így már viszonylag normális lelkiállapotú csapat üldögélt az öltözőben.

-          És mond, csak Dongwoo, hol is voltál te egyébként egészen pontosan eme csodálatos, verőfényes napon?

-          Hát természetesen a strandon!

-          Hol? Talán Busanban, hogy eddig tartott az út?

-          Dehogy! Balin voltunk.

Itt mindenkinek kellett egy 5 perc, mire fel tudták dolgozni az információt, és mikor már Sunggyu éppen rávetette volna magát mindenki kedvenc dínókájára – miután bárhányadszorra helyezte el a térképen Balit, az még mindig ugyanott volt – Hoya úgy érezte jobb, ha most inkább témát váltanak.

-          És hol hagytad Michát? Talán alszik? Biztos fáradt lehet szegény!

-          Nem tudom, lehet, majd felhívom!

-          Miért kellene felhívnod? Csak menj át hozzá! – ajánlotta kedvesen a maknae.

-          Tényleg mehetek? – csillantak fel a szemei.

-          Felejtsd el, egy évig nem mehetsz sehova felügyelet nélkül! – törte össze az álomképet a leader.

-          De miért? Én menni akarok Michához! Ő biztos most is nagyon jól szórakozik: homokvárat épít, napozik, vagy úszik a delfinekkel…

-          …homokvár?...

-          …napozás?...

-          …delfinek?...

-          IDIÓTA!!! – fogták a fejüket a tagok, miután összerakták, hogy Dongwoo képes volt Balin hagyni Michát, majd elkezdték az éppen a kezük ügyébe kerülő tárgyal ütlegelni az őshüllőt, aki csak értetlenkedett.

-          Most meg mi van? Miééért csináljátok ezt velem?

Hát... ennyi lettem volna, így elsőre. ^-^ Köszönöm, hogy elolvastátok! :*

Micha, további jó szórakozást! Dongwoo baba, nyugi, majd csak le fog esni. Egyszer...

De ti ezt ne várjátok meg, inkább osszátok meg velem a véleményeiteket! XOXO