What A Wonderful World~ [18+] - 1. fejezet [by Rina & Rika]

1. fejezet

Pontos idő: 8:59. A fiú, aki őrültként rohant a folyosón, hangosan káromkodott a bajsza alatt.

„Fenébe!” – gondolta. „Megint el fogok késni. Jung tanár úr tuti kinyír!”

A csöngő úgy döntött, nem működik együtt emberünkkel, és hangosan végezte dolgát. Na, igen, felesleges mondani, hogy a fiú még mindig nem volt céljánál. Megszaporázta lépteit, hogy sikeresen tanúja lehessen, amint osztályfőnöke belép a tanterembe.

- Franc, franc, franc! – káromkodott, mikor az ajtó bezáródott.

Mikor odaért, hatalmasat sóhajtott, s ő is betoppant a terembe.

- Kim Myungsoo! Késtél! – ordított rá Jung tanár úr.

- Köszi, Yunho bá, de nyugodtan szólíthat L-nek! Nem igazán vagyok oda a tiszteletteljes társalgásért, u-know…

- Elég! – A tanár nyilvánvalóan kezdte elveszíteni azt a maradék kis türelmét, ami hosszú évek végigoktatása után megmaradt neki. – Elzárás! És most ülj le a helyedre!

L fölhúzta az orrát, s perifériájából látta, ahogy vörös hajú barátja, Kim Junmyeon – vagy ahogy szerette hívatni magát: Suho – a szemeit forgatja.

- Most! – kiáltotta Yunho, és L teljesítette a kiadott parancsot. Valamiért Sungyeol, L padtársa, hallott valami kedveset jobbról, a tanárról és annak az édes drága anyucikájáról.

- Oké, osztály! Ezután a kis… közjáték után… a szokásos névsorolvasással folytatjuk, rendicsek?

- Igen, Jung tanár úr! – Az osztály határtalan lelkesedése jól mérhető volt a morgásból, amit a tanár válaszként kapott.

- Na, L sikeresen megérkezett, Kim Minseok?

- A Xiumin jó lesz. Még mindig – válaszolt egy pufók pofijú baozi.

- Kim Sunggyu? – hagyta figyelmen kívül a megjegyzést Yunho.

- Jelen! – a fiú, aki válaszolt, remeg példa volt arra, hogy a nyugati kultúrákban miért jelölték az ázsiaiak szemét egy vonallal.

- Kim Jongdae?

- Kicsoda? – kérdezett vissza az osztály.

- Ja, igen! Elfelejtettem mondani nektek, srácok. Lesz egy új osztálytársatok. Ma érkezik. Folytassuk! Kim Junmyeon?

- Változatlanul Suho.

- Kim Himchan?

Szerencsére mindenki más ott volt.

- Nagyszerű, akkor kezdjük is el!

***

Később, az ebédszünetben, két jóképű fiú ült az ebédlőben. Az egyikőjük éppen nagyon le volt sokkolódva és majd szétvetette az ideg, a másikjuk pedig nagyon élvezte ezt a szituációt – mégis ki ne élvezné az idegroncs L látványát? Így már csak egy személy hiányzott a suli playboy csapatából, de ő nagyon, legalábbis az őket nyál csorgatva bámuló pórnépnek egészen biztosan.

- Mégis mi a faszom volt ez? Elzárás? Ez komoly? De most MIÉRT? Csak 1 percet késtem, nem is, 1 másodpercet. Ismétlem: 1 MÁSODPERCET! – említette meg szép csendesen – csak, hogy még az iskola másik felén is hallják – Kim Myungsoo, oh, bocsánat, Sir L (Ki más?) dühtől vöröslő, de még így is hihetetlenül helyes arccal.

A barátja, Suho ekkora már annyira röhögött, hogy kis híján lefordult a székről és majdnem a földön landolt.

- Mental breakdown, oh yeah! – kommentálta a szituációt hatalmas boldogsággal.

- Tudok valamiben segíteni, L? – kérdezte az éppen megérkező Luhán, így teljessé téve a társaságot.

Kapásból, L már majdnem rávágta, hogy „mégis mi a francban tudnál te nekem segíteni?”, de hamar megváltoztatta a véleményét és kéjesen elvigyorodott.

- Oh, igen, nagyon is tudsz! – ezeknél a szavaknál Luhán már kezdett rosszra gondolni – és milyen igaza is volt!

- Lulu, kérlek, segíts nekem levezetni a feszültséget! – húzta féloldalas mosolyra a száját, miközben Luhán szemébe nézett sokatmondóan.

Suho már éppen közbeszólt volna, hogy ez egy baromi szar ötlet, de a minimum az, hogy ő is csatlakozik…

De Luhán itt angyali mosollyal az arcán felállt…

…elindult L-felé…

…majd elment mellette…

…és lesmárolta Sehunt.

Ezzel a tettével sikeresen letörölve arcáról az „oh, igen, én vagyok az ellenállhatatlan Kim Myungsoo” kifejezést.

L egója természetesen pár perc múlva már a régi fényében ragyogott és átváltott „nem tudja mit hagy ki” kifejezésre.

- Fenébe! Akkor most kereshetek egy másik balekot.

- Még szép! Várjunk csak? Balek?

- Nyugi fiúk! De, L, neked egészen véletlenül nincs barátod? – játszotta az ártatlant Suho.

- Ma lett volna randink, de VALAMI közbejött…

- Szegény, Myungsoo. Nem lesz meg a heti testmozgása… - nyújtotta ki a nyelvét Lulu az említettre.

- Ezt nem mondta senki!

***

Miután kicsengettek, minden diák igyekezett minél előbb elhagyni a veszélyes objektumot. Már mindenki megszabadult ettől a nyomasztó közegtől, csak Sunggyu várt a menyasszonyokat megszégyenítő lassúsággal készülő Woohyunra, aki ahelyett, hogy sietett volna, inkább legújabb cukiság-tudományát mutatta be.

- Woohyun, nem tudnál egy kicsit igyekezni? Ha lehet, nem szeretném az egész délutánt ebben a pokolban tölteni! – szólt idegesen Sunngyu, megelégelve a már vagy 15 perce folyó szívdobálásokat.

- Hyung talán nem szereti, amikor tetszeni akarok neki? – kérdezte Woohyun kihívóan a másik srác szemébe nézve, miközben veszélyesen közel hajolt hozzá, így a szekrényhez kényszerítve a másikat.

- De-de, csak…

- Bizonyítsd be! – lökte meg szenvedélyesen, és sajnos talán egy kicsit túl erőteljesen is, ugyanis a szekrény ajtaja egy éles hang kíséretében benyomódott.

Ez a kis incidens a tanári közvetlen közelsége miatt volt különösen veszélyes. Ahogy arra számítani lehetett, az ajtó már nyílt is, és kirobbant rajta egy nem kicsit ideges (és mellesleg igen ziháló) Yunho tanár úr.

Szerencsétlen Sunggyu, még az előbbiektől kissé zakatoló szívvel, azon elmélkedett, vajon miért van kigombolva a tanár ingje, de ami még furcsább: lehúzva a slicce… (Érdekes…)

- Kim Sunggyu! Mégis mit képzelsz magadról, hogy rongálni mered az iskola tulajdonát?

- Mi? Én? – riadt fel a srác, akinek nem is tűnt fel, hogy zaklatója időközben sunyin lelépett. – Nem is én voltam!

- Akkor esetleg volnál szíves elárulni, hogy mégis kicsoda? Csak mert én rajtad kívül nem látok itt senkit sem! Talán egy szellem volt?

- Dehogyis! Hanem… ő… - mutatott volna a tettes felé. – Akarom mondani… elnézést kérek! – hajolt meg illedelmesen Sunggyu, el nem követett bűnéért, magában átkozva ’Cukifiút’.

- El van nézve. De most irány a büntetés! Jó szórakozást a másik Kimmel!

Ezzel fogta magát és egy hangos ajtócsapódás kíséretében visszavonult az irodájába. Sunggyu éppen annak az átkozott szekrénynek támaszkodva szidta Woohyunt és azon gondolkodott, hogy mégis mit fog ő kezdeni azzal a ’Szépfiú’val, mikor az ajtó újra kinyílt.

- Mielőtt még elfelejtem: javítsd az meg! – erre a megszólított ügyesen belefejelt a szekrénybe (ismét…), újabb károsodást okozva szegénynek (és persze saját magának is). – És azt is! Most pedig tünés a 225-ösbe, mielőtt még lebontod az egész iskolát!

- Remek… Pedig eddig olyan szép volt ez a nap. És ami még fontosabb: nyugodt. Most meg… Először rám mászik az az idióta haverom, majd itt hagy a pácban, És ráadásul nem mással kell elzáráson lennem, mint Kim ’Mr. Perfect’ Myungsooval. De nem baj. Ez a nap ennél már csak jobb lehet. (Meg, ahogy ezt te elképzelted!) – nyugtatgatta magát – hogy az ő gondolatmenetét folytassam – Kim ’Mr. I’m in a big trouble’ Sunggyu.

***

Sunggyu a torkában dobogó szívvel állt a 225-ös számú tanterem előtt, néha jobbra-balra forgatva fejét, reménykedve, hogy senki nem látja, hogy ott van, és szépen, csöndben elsunnyoghat. Mondjuk kinyírni Woohyunt. Esetleg… mit tudom én… belefojtani a Han folyóba… baltával nekiesni… Mondjuk ezt a második opciót elég gyorsan elvette, hiszen ügyessége ilyen téren nagyjából egy öszvérével vetekedett.

- Szia! – köszönt rá egy indokolatlanul vidám hang, amitől Sunggy egy laza öt méteres magasságba ugrott… volna, ha az álmennyezet meg nem állítja… vagy előtte nem veri be a fejét az – itt szintén jelenlévő – szekrénysor szélébe.

Miután Sunggyu kellően lesérült testileg-lelkileg, rávette magát, hogy megforduljon. Ott Changmin állt a maga laza 190 centijével (Sunggyu nem volt túlzottan boldog a ténytől, hogy még a nyakát is ki kell törnie, ha föl akar nézni rá), csillogó szemeivel és édes vigyorával.

- Hyung – sóhajtott Sunggyu. – Megijesztettél.

- Ne haragudj! – biggyesztette le a száját Changmin. – Nem direkt volt! Jó, ez mondjuk nem igaz, de…

Sunggyu vágott egy WTF?!-fejet, majd visszapillantott az ajtóra. Igazából senki nem tudta, hogy Changmin ki volt valójában. Néha fel-felbukkant random helyeken és időpontokban, tanácsokat adogatott, bekavart, pattogott, és soha senki nem tudta, hogy pontosan mit is keres ott.

- Elzárás? – kérdezte Changmin együtt érzően, mikor látta, hogy Sunggyu kábé annyi figyelmet szentelt neki, mint egy aranyhal a kolibrinek.

- Aha – bólintott Sunggyu lelombozódva. – Woohyun miatt.

Changmin megveregette az alacsonyabbik vállát. – Menj be! Könnyebb lesz a lelkednek!

A vállánál fogva betolta Sunggyut a terembe, ahol a „másik Kim” már nagy bőszen aludt az egyik padra dőlve.

Sunggyu is választott magának egy szimpatikus helyet (Túlzás. Kevésbé volt borzalmas, mint a többi, inkább…), s legnagyobb megdöbbenésére Changmin a tanári asztalhoz lépett.

- Sziasztok! – köszönt, még mindig szörnyen vidáman. – Yunho hyung megkért, hogy ma én vigyázzak rátok, mert Jaejong hyunggal valami halaszthatatlan rajzolnivalójuk vagy mi van, és ő adja a ceruzát. Vagy valami hasonló.

Sunggyu oldalra pillantva látta, hogy L már nem alszik, hanem sír a röhögéstől, de nem tudta, miért. Elvégre Kim tanár úr – Jaejoong – rajzszakos is volt, vagyis ez egy teljesen logikus magyarázat.

Azt senkinek nem kell mondani, hogy Sunggyu életéből kimaradt a Szex és New York című kiváló alkotás.

- De van egy kis probléma – biggyedt le ismét Changmin ajka.

- Némi családi probléma merült fel, amit most kéne megoldanom, szóval egy kis időre el kell ugranom valahová, de no para, mire lejár a büntetésetek, kiszabadítalak benneteket. Addig bezárom az ajtót, semmi rosszalkodás! Csumi, cső, csá! – libbent ki az ajtón, rendesen bevágva szerencsétlen nyílászárót maga után.

Sunggyu belevágta a fejét a padba (mert még nem fájt neki eléggé), így nem vehette észre, hogy mindenki kedvenc Myungsooja sunyi fél mosollyal az arcán keresztbe vetett lábakkal felcsüccsent az említett padra, rendesen bepucsítva, ahogy azt Lulutól jó diákként tanulta. 

- Segíthetek? – morogta Sunggyu, még mindig a falapba temetve arcát.

- Unatkozom.

- Üdv a klubban…

- Viszont kitaláltam, mit csinálhatnánk… - mosolyodott el L gonoszul.

Sunggyu ijedten felkapta a fejét. Szemei megjelentek, méghozzá eléggé kerek formában. Nagyon jól ismerte ezt a bizonyos hanglejtést. Többek közt ez a hanglejtés juttatta ide.

L megnyalta az ajkait, ahogy végigmérte a kicsit idősebb fiút. Volt már dolga jobbal; ohó, mennyi jobbal volt dolga; de a céljának tökéletesen megfelelt.

- M-m-mit csinálsz? – Sunggyu székkel együtt kezdett hátrálni a fal felé, ahogy L ragadozó módjára mászott utána.

- Elfoglalom magam – felelte amaz, ahogy zsákmánya elé térdelt.

Érzékien végigsimított Sunggyu belső combján. Az idősebb minden erejét bevetette, hogy elnyomja a feltörekvő nyögéseit, ahogy Myungsoo tette a dolgát.

- Hallani akarlak – mormolta L a másik kulcscsontjába, miközben kezei felcsúsztak a másik privát területeire, és rámarkolt meredő férfiasságára. Sunggyu hangosan felmordult, L pedig megnyalta az ajkait. Sunggyu félig lehunyt, fátyolos szemekkel követte a mozdulatot.

- L…

- Tudod mit, hyung? Szólíthatsz Myungsoonak. Csak most, csak te.

Sunggyu szerette volna rávágni, hogy köszöni a hatalmas kegyet, de a tény, hogy L fogta magát szabályosan letépte róla az ingét, és végignyalt a hasán, beléfojtotta a szót.

A sikeres figyelemelterelés után Myungsoo úgy döntött, itt az ideje kézbe venni az irányítást. Szó szerint. Sunggyu nyakát csókolgatva kigombolta a másik gatyáját, letolva azt, és finoman masszírozni kezdte a másik férfiasságát. Néhány egyre hangosabb nyögés a kis Myungsoora is hatással volt, úgyhogy L fogta idősebb társát és egy mozdulattal fölfektette a pad tetejére.

Sunggyu megremegett a hirtelen váltástól, de amikor L bevette szájába a férfiasságát, minden gondolat törlődött a fejéből.

Myungsoo csodákat művelt a nyelvével, miközben ki-be húzogatta Sunggyu péniszét a szájából.

- Ah, Myungsoo, Myungsoo, Myungsoo!

- Ez az, hyung – dorombolta L. – Legyél az én kis ringyóm!

Sunggyu felkiáltott, mikor megérezte L hideg ujjait a fenekénél maradni. Megborzongott a gondolatra, hogy azok a tökéletes, hófehér, hosszú ujjak őt készülnek kielégíteni.

Közben L azért a szájával sem hagyta abba a kényeztetést, de egy pontnál úgy döntött, eleget kínozta az idősebbet, és fölegyenesedett.

Sunggyu felnyüszített, ahogy a hírtelen hideg levegő megcsapta. Aztán arra eszmélt, hogy Myungsoo fölé mászik. Ahogy a fiatalabb meleg lehelete érintette bőrét, lehunyt szemekkel sóhajtott.

- Hol tanultad te ezeket? – kérdezte hirtelen.

Myungsoo meglepetten pillantott társára.

- Suhotól – mosolyodott el. – Érdemes lenne kipróbálnod, nagyon pro a srác. Ám most ­emelte fel egyik kezét -, hamisítatlan Kim Myungsoo-akció következik. Nyálazd be! – tartotta oda három ujját Sunggyu szájához.

Az idősebb fölpillantott rá, hogy lássa, komolyan gondolja-e, de Myungsoo kihívó pillantása sok mindent ígért, de viccet nem.

Sunggyu lassan a szájába vette a kínált ujjakat, s nyalni kezdte őket. L ezalatt a másik füléhez hajolt, s a cimpáját kezdte harapdálni – jelentősen megnehezítve a másik dolgát.

Kivette Sunggyu szájából ujjait, majd visszacsúszott előző helyére. Ismét a szájába vette Sunggyu férfiasságát, s mialatt a szájával kényeztette az idősebbet, belécsúsztatta az ujjait, s tágítani kezdte. Sunggyu ismét hangosan nyögdécselni kezdett. L egy hangos cuppanással elengedte.

- Woohyunnak is így nyögsz, hyung? – suttogta rekedt hangon.

- É-én… - Sunggyu elpirult, de válaszolni már nem tudott, mert L egy hírtelen mozdulattal beléhatolt.

Sunggyu fölkiáltott meglepetésében, egy kicsit a fájdalomtól, egy kicsit a gyönyörtől.

- Ezt igennek veszem – hajolt hozzá Myungsoo vigyorogva, nagyokat döfködve. – Az ember nem is gondolná, ha rátok néz… Hogy te milyen kéjsóvár vagy, hyung! – nevetett.

Gyorsított a tempóján, Sunggyut olyan extázisba sodorva, hogy semmilyen értelmes szó nem jött ki a száján.

L öntelten elmosolyodott. Még inkább fokozta a tempót, és amikor Sunggyu egy éles sikoly kíséretében elment, megkapta, amit akart. Valaki elvesztette miatta az eszét, és ez a tény és a kiszolgáltatott Sunggyu látványa elég volt neki, ahhoz, hogy ő is elélvezzen.

Kihúzódott az idősebből, miközben mélyen a szemébe nézett. Sunggu előrehajolt, valószínűleg azért, hogy megcsókolja, mire L hátraugrott. Gúnyosan elmosolyodott, és felhúzta a gatyáját.

Sunggyu mondani készült valamit, amikor kivágódott a terem ajtaja, és Changmin esett be zilálva.

- Megjöttem! – nyögte. – Mehettek! – legyintett.

L elhúzta a száját, felkapva a táskáját, és kivonult a helyiségből.

Sunggyu nagy nyögéssel zuhant vissza a padra. Changmin értetlenül pislogott.

- Valamiről lemaradtam? 

***

Lay nagy csattanással vágódott neki a falnak.

- Ennyire türelmetlen vagy? – vigyorgott rá az előtte álló fiúra.

- Tehetek róla, hogy fociztunk tesi órán?! Tehetek róla, hogy leizzasztott az edző?! Tehetek róla, hogy levetted a pólód?! Tehetek róla, hogy tökéletes a tested?! Tehetek róla, hogy úgy fölizgatsz, ahogy senki más?!

- Ez nálad, azt hiszem, egy nagyon nagy szó. Megtisztelsz. Amúgy egy szimpla igennel is beértem volna.

- Yixing! – nyögött fel Suho. – Megőrjítesz!

- A végén még kiderül, hogy teljesen belém zúgtál. – vigyorgott Yixing.

- Amit csak akarsz, csak tegyél végre magadévá!

Lay elhúzta a száját.

- Amit csak akarok?

Suho bólintott. Lay megfogta szeretőjét a derekánál, és megcserélte a pozíciójukat.

- Gyere el velem randizni!

Suhonak kikerekedett a szemei.

- Yixing… - A név fele nyögésre sikeredett, mert a fiú, a másik ösztönzése érdekében csókolgatni kezdte, először a füle mögött, végig a nyakán, le a kulcscsontjára, majd vissza a nyakára, amit szívogatni, harapdálni kezdett, mígnem egy lila folt képződött. Lay végig nyalt kis alkotásán, Suho beleremegett a kis akcióba.

- Lay…

- Várom a válaszod!

- Esküszöm, rosszabb vagy, mint én…

- A legjobbtól tanultam – mosolygott a kínai. – Viszont nem feleltél a kérdésemre – kapta föl ölébe Suhót, miközben neki döntötte magukat a falnak.

Suho szeretője ingének szélével játszott. Lay ismét megcsókolta a füle mögött, Suho pedig ismét beleremegett.

- Tudod… - kezdte lassan kigombolni Lay ingét – gondjaim vannak a hűséggel.

- Megoldjuk – csókolta meg Yixing. Suho beleolvadt a csókba, pedig egyáltalán nem szokott ilyet csinálni. Lay volt az első szexpartnere, akinek megengedte, hogy megcsókolja. – Kiképezlek. Könnyű lesz.

- Mitől vagy ennyire biztos benne? 

Lay elvigyorodott. – Attól, hogy tudom fedezni a szexuális szükségleteidet.

- Örülök, hogy ennyire magabiztos vagy…

Lay a füléhez hajolt, és úgy suttogott.

- Azt hiszed, nem tudom, hogy egy ideje csak velem fekszel le?

Suhonak kikerekedtek a szemei. Lay önelégülten elhúzta a száját, letépte  szeretőjéről a ruhákat, és mindenféle előzmény nélkül beléhatolt.

Suho felkiáltott a hírtelen érzéstől. Lay már tapasztalatból tudta, hogy milyen szögben kell az angyalarcú fiút magáévá tennie, hogy pont eltalálja azt a kis felületet, ami Suhót a mennyekbe tudja küldeni.

- Y-Yixing!

Lay elértette a kérést, és fokozni kezdte a tempóját, miközben rámarkolt Suho meredező férfiasságára.

- Az enyém vagy!

Junmyeonból kiszakadt egy hatalmas nyögés. Teste megfeszült, lábával közelebb húzta magához szeretőjét. Lay ismét odahajolt hozzá, hogy megcsókolja, amikor BUMM! kicsapódott az ajtó.

- Halihó, emberek!

Luhan vigyorogva lépett be a terembe.

- Zavarok?

- Nem látszik?

- Híreim vannak.

- Kit érdekel?! Húzás kifelé!

Suho nekivágott egy cipőt a babaarcú barátjának.

- Jól van, jól van! Kint megvárlak.

Az ajtó ismét becsapódott. Luhan, amint kilépett a teremből, elindította a stopperét. Amíg várakozott, lábával topogott, dudorászott, föl-alá járkált. Mikor szegény szerencsétlen nyílászáró végre-valahára kinyílt, egy igencsak zilált és puffadt ajkú Suho lépett ki rajta enyhe pírral az orcáján, míg Lay elégedett büszkeséggel követte.

- Na, végre! Mi tartott nektek negyed óráig? Két menetet zavartatok le?

Suho fejbe vágta barátját. Lay az angyalarcú füléhez hajolt, súgott bele valamit, amitől amaz elpirult, majd magára hagyta a párost.

- Szóval – köszörülte meg a torkát Junmyeon, félve Luhán kérdezősködésétől. – Azt mondtad, híreid vannak.

- Ja, igen. - bólogatott az őzike. – Megtaláltuk az új diákot.

- Mi?! Hol? Kivel?

- Az udvaron. Sehun vigyáz rá, el ne szökjön. L már elment, úgyhogy a miénk! – vigyorodott el perverzen.

- Jól néz ki?

- Az nem kifejezés! Ha téged választ, leléptem Sehunnal!

És ím, felkerült az első fejezet~

Reméljük, tetszett! Köszönet Rikának, hogy begépelte, a részeimet, amiket a füzetbe "macskakapartam", és Neked, hogy végigrágtad magad rajtuk!

Komment = L.O.V.E