Ez a történet Rinának íródott karácsonyra (vagyis tök a ktuális...). Ez életem első novellája és egyben befejezett sztorija, úgyhogy legyetek velem elnézőek! ^^ A történetről csak annyit, hogy: bocs minden Seungri rajongótól, de nekem tényleg ez jutott először eszembe róla :$; Changmin… ő meg csak egyszerűen Changmin… :D
Ez
egy karácsonyi novella arról, hogy mi történik, ha Seungri választja ki az ajándékvásárlás helyét, ahova Michát hívta segítségül – és a
lány mindenre számított csak erre nem.
És
ha ebben a boltban történetesen pont ott van Yunho/U-Know is, aki
meggondolatlan módon Changmint/Max is magával hozta?
Természetesen
bonyodalom, vicces helyzetek, jó sok nevetés megfűszerezve egy kis erotikával.
Fandom: DBSK/TVXQ, Big Bang
Műfaj: comedy, karácsonyi
Főszereplők: Changmin x Micha (Rina), Yunho x Jungjun (Rika), Seungri x Jaemin
Figyelmeztetés: 18
A tökéletes ajándék? Mindenkinek más: van, aki a saját kézzel készített meglepetéseknek, más egy méregdrága ékszernek örül a legjobban. És természetesen ott van még az a típus is, aki még az örömszerzésnél is csak magára tud gondolni, és Micha szerencsétlenségére Seungri pontosan ebbe a kategóriába tartozott, mégpedig a legrosszabbak közé.
Mikor megkérte, hogy segítsen a barátnőjének ajándékot választani, még kifejezetten tetszett neki az ötlet: legalább nem kap szerencsétlen csaj már megint valami tök felesleges és értelmetlen kacatot. Mert ekkor még úgy gondolta nem lehet ez egy olyan nehéz feladat, csak választanak neki egy cuki macit, meg egy szál virágot és már kész is vannak, mehet mindenki a maga dolgára (vagy aludni, a lány ugyanis nagyon arra hajtott).
Eddig ez rendben is volt, csak már maga sem tudta milyen elvetemült ötlettől vezérelve - pedig már elég régóta ismerte barátját - de engedte Seungrinak, hogy ő válasszon boltot. Ő pedig szíves örömest meg is tette ezt a szívességet, csak valami olyat, amire még Micha sem számított, pedig lepte már meg őt egyel s mással.
Szülinapjára például egy tangóharmonikát kapott, aminek zenei analfabéta lévén, valljuk be nem túl sok hasznát látta, így könyvespolcként hasznosította, amitől Seungri nem igazán lett boldog. De vessen csak magára, mégis ki vesz az embernek ilyet, ha pontosan tudja milyen béna a hangszerekkel?
Végül meggondolatlansága miatt Micha most ott találta magát egy szex(!) shopban.
- Most csak viccelsz velem, ugye? Egy szex shop? Ugye nem itt akarsz Jaeminnek ajándékot venni? - képedt el teljesen a lány.
- Most mi bajod van vele? Legalább lesz valaki, aki használja is az ajándékát, amit tiszta szívből vettem neki. - tett szemrehányást Seungri, akinek nem igazán jött be a "Mi másra, használhatnék egy idióta hangszert, ha nem arra, hogy azt tároljak rajta, amiből a legtöbbem van?"- ötlet.
- Először is, kikérem, magamnak én igenis használom a harmonikát, csak nem épp rendeltetésszerűen - védekezett a lány. - Másodszor: erősen kétlem, hogy Jaemin pont egy ilyen ajándékra vágyna, és őt ismerve szerintem ezt nem is kéne kipróbálni. - próbált Micha enyhe célzásokat tenni Jaemin nem éppen "kiakadásmentes" természetére.
- Ki mondta, hogy ő vágyik rá?
- Há! Tudtam! Tudtam, hogy erre megy ki a játék! Csak te vagy képes ilyen ocsmányságokkal khm... tudod.
- Mi khm? Nem értem mire gondolsz. - tettette az ártatlant a srác.
- Jajj, ne játszd itt a hülyét, pontosan tudod hogyan értem!
- Még szép, csak tőled akarom hallani. Na, mond ki szépen! Gyerünk, édesem, menni fog az! - bíztatta annak a bizonyos szónak a kimondására minden erejével.
- Kizárt dolog!
- Kérlek szépen! - kérlelte Seungri, minden báját egyetlenegy nézésbe belepréselve, amiről tudta, hogy még Michát - aki csupán szimpla barátként tekintett a fiúra - is bármire rá tudja venni.
- Jól van, na, hagyd abba! Kimondom - adta be végül a derekát a lány. - Ööö... szóval... amikor... szeretkeztek. - hadarta el az utolsó szót Micha, mintha azt hinné, ha villámsebességgel mondja ki, akkor olyan lesz mintha nem is tette volna.
- Ügyes kislány, látod nem is volt ez olyan nehéz. Nem hiába vagy a barátom. - karolta át a lány vállát önelégülten Seungri.
- Oké, most hogy ilyen boldog vagy, elindulhatnánk valami rendes ajándékért. - vetette fel Micha a cseppet sem logikátlan ötletet, lévén hogy cirka 2 órájuk maradt az ajándékozásig.
- Rendben, menjünk. - értett egyet a fiú, amin a lány nem kicsit lepődött meg.
De nem sokáig élvezhette ki a győzelem édes ízét, ugyanis Seungri megragadta a karját és elkezdte az üzlet felé húzni. És mivel sokktól levegőt sem kapott, - nem hogy még eszébe jutott volna ellenkezni - szép lassan a nem éppen gyerekeknek való játékszerek között találta magát.
***
Talán Micha is jobban érezte volna magát, ha tudja, hogy van rajta kívül még egy ember a boltban, aki nem kicsit, de nagyon kellemetlenül érzi most magát. A különbség csak annyi, hogy neki nem az ittlévő tárgyakkal akadtak gondjai.
- Wow, ez de jó!
- Ez vajon mi lehet?
- Ó, hyung nézd mit találtam!
- Changmin! Tedd. Azt. Szépen. Le!
- De ez hogy kell használni? Yunho, te biztosan tudod.
- Ne beszélj már baromságokat, mégis honnan tudnám? - mondta Yunho - mintha ez egy teljesen elképzelhetetlen feltételezés lenne - jó hangosan, hogy ezt a pult mögött álldogáló, és cseppet sem feltűnően őt bámuló eladófiú is meghallja.
- Hát mert Jungjunnal, mindig ilyeneket... - Changminnak azonban már nem sikerült befejezni a mondatot, ugyanis Yunho még épp jókor fogta be a száját, mielőtt még bármi visszacsinálhatatlan bajt okozott volna. Jelesül: nem éppen publikus információkat hozott volna az eladó tudtára. Pedig ha Yunho sejtette volna, hogy mennyi ennél sokkal kínosabb információ van a birtokában - ráadásul nem is akárkikről - talán egy kicsit megnyugodott volna.
- Hagyd már abba, különben hazamegyünk! - fenyegette meg a fiút, a legkézenfekvőbb módon, ami hirtelen eszébe jutott, és erősen reménykedett benne, hogy a fiú inkább ezt a lehetőséget választja, ugyanis már tisztán emlékezett rá, hogy miért is szokta interneten megrendelni a kis "játékszereit".
- Rendben, csöndben maradok, de akkor vegyél nekem valamit! - nézett rá kiskutyaszemekkel a fiatalabb.
- Oké, de aztán megyünk innen. És lehetőleg minél hamarabb.
- Mit szeretnél?
- Nem is tudom, szerinted mit válasszak?
- Nekem teljesen mindegy, csak ha szabadna kérnem, minél gyorsabban.
- Rendben... Akkor talán legyen ez a bilincs.
- Vagy várj csak, nem is, ott láttam egy sokkal jobbat. Az szőrős volt. - kuncogott Changmin mint egy kisgyerek, aki tudja, hogy most rossz fát tesz a tűzre, de nagyon élvezi, mert úgyis megkapja, amit akar.
***
- Jajj, most ezt miért kellet?! Én nem is akarok itt lenni. Haza akarok menni!- kezdett el Micha hisztizni, Seungri pedig nyugtatóan - vagyis inkább, hogy meg ne szökjön - átkarolta a vállát és a szerinte egyre izgibb, a lány szerint pedig egyre szörnyűbb kütyük felé vezette.
- Jesszusom, itt eladó is van! - próbált Micha elbújni a srác háta mögött.
- Még szép! Mégis mit gondoltál, csak úgy bejössz, kiválasztasz valamit és majd utólag elutalod a pénzt? - de mivel láthatóan a lány nem igazán vette a poént, folytatta. - De nyugi ne is sejted kikről és miket tudhat egy ilyen eladó.
- Ezt most vigasztalásnak szántad? - Seungri határozottan bólintott. - Akkor, tájékoztatnálak, hogy ezt még gyakorolnod kell.
- Hahaha, nagyon vicces valaki! Gyere, inkább nézzünk körül, fogadni mernék, hogy mire végzünk, te fogsz a legtöbb cuccal hazamenni.
A lánynak elég nagy kétségei voltak ezt illetően, de végül arra a megállapításra jutott, hogy minél előbb találnak valami megfelelőt - ami Seungri igényeit is kielégíti, de Jaemin sem fog annyira kiborulni - ő annál előbb bújhat ágyba és pihenheti ki a fáradalmakat.
- Mit szólsz ehhez? - fogott meg - de szigorúan csak két ujjal - egy szájpecket. - Ezzel talán még Jaemin sem fog kidobni az ablakon. És egyébként is, szerintem nagyon találó. Illik hozzád.
- Értékelem a próbálkozást, de én ennél valami sokkal izgalmasabbra gondoltam. - hagyta figyelmen kívül Seungri a nem túl burkolt sértegetést
Ha nem hát nem - gondolta magában Micha, ám ekkor támadt egy még jobb ötlete: egy menekülési terv. Megkereste az egyetlen dolgot, amiben 100%-ig biztos volt, hogy van egy ilyen boltban és elindult felé.
- Akkor mit szólnál, mondjuk egy ilyen szexi, rózsaszín, szőrős bilincshez? - vetette fel az ötletet. És igen a terv nem más volt, mint hogy Seungrit hozzábilincseli valami - lehetőleg jó nehéz - tárgyhoz, ő pedig elrohan. (Hogy mi lesz a fiúval? Az már nem igazán izgatta: majdcsak kiszabadítja valaki, ha meg mégsem, hát az sem nagy baj, legalább később nem tud bosszút állni.)
- Hé, ez az enyém! - tiltakozott egy Micha számára teljesen ismeretlen srác, abban a pillanatban, amikor kiválasztotta a számára szimpatikus "fegyvert".
- Miért is?
- Mert én láttam meg előbb, tehát engem illet.
- És ezt mégis ki mondta neked?
- Csak így van és kész: ez egy általános megállapodás.
- Inkább válassz szépen valami mást, Changmin! - szólt rá az "okostojásra" egy másik ismeretlen srác.
- Nem! Én ezt akarom!
Yunho - megunva a veszekedést és Changmin meggyőzhetetlenségét - fogta a veszekedés tárgyát és kellő tapasztaltsággal rácsatolta a csuklójukra.
Ez csak a két összebilincseltnek nem tűnt fel, így amikor Changmin el akart indulni a pénztár felé - hiszen akkor már Micha sem vitathatja a tulajdonjogát - majdnem orra bukott.
Seungri ettől olyan röhögő görcsöt kapott, hogy nekiesett egy polcnak, ezzel felborítva az egész sort, amire az eladófiú egy nem túl bíztató "ezt most ugye te sem gondolod komolyan?"fejjel reagált, ami a fiút alapesetben nem túlságosan hatott volna meg, csakhogy a pultos egy kb. 2 m magas, izomagyú ( bár a problémát inkább a -testű rész okozta...) srác volt, ami miatt már nem bizonyult annyira viccesnek ez a dolog.
Amikor az izomkolosszus elindult feléjük, Seungri megragadta Micha karját és elkezdte menekülőre fogni a dolgot, csakhogy ezzel a rántással a lány húzta magával Changmint is, így ők épségben kijutottak a bűntett helyszínéről.
Csak szerencsétlen Yunho maradt a boltban, akinek éppen a nagy káosz közepén ragadta meg a figyelmét egy remek ajándékötlet a barátnőjének, Jungjunnak, így nem vehette észre a közeledő veszélyt. Amikor kiválasztotta a megfelelő színt és méretet, 100 wattos mosollyal nyugtázta a tényt, és vidáman próbálta megkeresni, hogy akkor ő most kinek is fizethetné ki. Ám amikor meglátta az eladó "te is velük vagy, ugye?"- érzelmet tükröző arcát, az örömszerző tárgyal a kezében fizetés nélkül rohant ki a boltból.
- Hú, ez meleg helyzet volt, de megúsztuk. - nyugodott meg teljesen Seungri, ám ez Michának nem ment ennyire könnyen, ezért rátámadt a srácra.
- Hogy miii? Megúsztuk? Még jó, hogy nem azt mondtad, hogy nem is történt semmi!- háborodott fel teljesen, és eszét vesztetten járkált fel alá szerencsétlen csatolmányát húzva maga után - Szerencséd, hogy össze vagyok kötve ezzel a... Apropó... Lennél szíves végre elengedni minket? - kérte meg a lány Seungrit elővéve a - jelen pillanatban - legkulturáltabb modorát.
- Nem nálam van a kulcs.
- Akkor mégis kinél?
- Talán Yunhonál van. De... Hol van Yunho? - esett pánikba teljesen Changmin, hogy most már nem csak össze van bilincselve egy idegbeteg nőszeméllyel, de az egyetlen normális ember is eltűnt mellőle, ugyanis Seungrit sem találta túl bíztatónak.
- Csak nem Yunhonak hívják az idióta haverodat, aki összecsatolt minket?
- Szerintem nem tanácsos ilyeneket mondani, arra az emberre, akinél a szabadulásod záloga van. - lebegtette meg Micha szeme előtt a kulcsot Yunho.
- Add azt ide, de most azonnal!!!
- Különben mi lesz? - villantott egy ördögi - és nem mellékesen eléggé magabiztos - mosolyt Yunho.
- Jajj, ez nagyon jó! Csak így tovább, ezzel YouTube sztárok lesztek! - kezdett el kamerázni a jelenetet Seungri, amire 3 gyilkos pillantást kapott válaszul, így kelletlenül ugyan, de abbahagyta.
- Na jó, ebből már elegem van! Most azonnal add ide azt a rohadt kulcsot!!! - kiáltotta el magát Changmin, mire mindenki kikerekedett szemekkel meredt rá, de barátja még időben kapcsolt.
- Ejnye-ejnye... Ha mind a ketten ilyen rosszak vagytok, akkor nem kapjátok meg! Bübübűűű!- és ezzel a lendülettel fogta magát, és elfutott.
- Ez most csak valami vicc, ugye?- nézett a lány reménykedően Changminra.
- Hehehe, ez egyre jobb lesz! - vigyorgott Seungri egy popcornnal(?) a kezében, és Micha úgy döntött, hogy inkább nem kérdezi meg, hogy került az hozzá.
- Most mi a bánatot fogunk csinálni?
***
- El sem hiszem, hogy rávettél erre! Megmondanád, hogy mégis miért nem hozhatott el minket Seungri kocsival, ugyanis tudomásom szerint, az autó egy személyek szállítására elég jól használható tárgy.
- Lehet, de én valamiért egy cseppnyi késztetést sem éreztem arra, hogy beüljek mellé a kocsiba.
- Igen, te inkább úgy döntöttél, hogy végigtandemezteted velem az egész várost összebilincselt kezekkel. Gratulálok, kicsit sem életveszélyesebb, mint Seungri vezetési stílusa. Bár, most hogy mondod... határeset.
- Megérkeztünk. - állt meg Changmin egy karácsonyi pompában csillogó-villogó ház előtt.
- Áh, végre! Már azt hittem sosem érünk ide.
- Akkor... Most mi legyen?
- Mondjuk, mit szolnál hozzá, ha először is becsengetnénk, aztán megszereznénk a kulcsot én pedig végre haza mehetnék aludni? De ez csak egy kósza ötlet.
- Nem rossz, de szerintem inkább hátulról kellene megközelíteni az objektumot, és álca is kell, na meg harci eszközök és még mindenféle...
*csingilingiling*
Szakította félbe Changmin kissé gyerekes gondolatmenetét a csengő, amit Micha nyomott meg, hogy megelőzze a kommandósdit.
- Sziasztok! Ti meg kik... Ó, szia Changmin látom elhoztad a barátnődet is. Gyertek csak beljebb! - tuszkolta be őket az ajtón egy mosolygós lány, mielőtt a két jómadárban tudatosult volna, hogy mi is történik éppen.
- Gyertek csak, üljetek le! - lelkendezett még mindig a lány, amikor is Michában megfogalmazódott a "hová kerültem?"-érzés, ugyanis észrevette Jungjun - ugyanis közben bemutatkozott - rózsaszínre(!) festett haját.
Várj! Jungjun? Ez a Jungjun, vajon az a Jungjun? - töprengett magában a Micha, miközben észre sem vette, hogy már a kanapén ül Changmin ölében(!).
- Állj! Jesszusom, ti miért vagytok összebilincselve? - tűnt fel végre valakinek a dolog.
- Ez eltartott egy darabig. - röhögött magában a tettes.
- Áh, csak nem titeket is megfertőzött a szenvedélyével, ez a csúnya rosszfiú?! - bújt oda játékosan Yunhohoz Jungjun.
- Én inkább beteges mániának nevezném... - kezdte el Micha, amikor ismét megszólalt a csengő.
*csingilingiling*
- Ki lehet az?
- Nem tudom, de mi lenne, ha mondjuk, elmennél és megnéznéd? - vetette fel Micha az ötletet Jungjunnak cseppet sem kedvesen.
Miután Jungjun - bár rossz szájízzel, de - távozott, Micha bevetett mindent, ami csak eszébe jutott - fenyegetést, könyörgést, lopást és végső elkeseredésében még a csábítást is -, csakhogy megszerezze azt az átkozott kulcsot, de nem járt sikerrel. Yunho ugyanis a fejébe vette, hogy megleckézteti a lányt, aki elérte, hogy kiutálják a kedvenc boltjából.
***
- Na jó, téged már tényleg nem ismerlek. - jelentette ki Jungjun miután 5x ellenőrizte a becsengető srácot.
- Hello, én Seungri vagyok, ő pedig itt Jaemin.
- Oks, de mit kerestek itt?
- Oh, minket Yu... Yu??
- Yunho?
- Pontosan! Na, szóval minket ő hívott.
- Aham. Drágám?!
És Seungri itt döntött úgy, hogy egy könnye mozdulattal félrelöki Jungjun, ugyanis érezte, hogy ha nem cselekszi sürgősen, akkor VALAKI esetleg meghiúsíthatja a tervét, miszerint itt tölti a szentestét.
***
- Ki az, édes? - érdeklődött Yunho, egyrészt, mert sürgősen meg akart szabadulni Micha kérdéseitől, másrészt Jungjun már gyanúsan sokáig volt távol, a végén még elrabolták vagy valami...
- MEGLEPETÉS!!! - robbant be a szobába örömittasan Seungri, amitől Yunho először megnyugodott, - mondván csak az az idióta az - de aztán belé hasított a felismerés: neki nem is kéne itt lennie.
- Tádá! - lépett be a szobába Jaemin is, egy 1 méter magas ajándékcsomag toronnyal a kezében.
- Te... Illetve ti meg hogy kerültök ide??? - esett le teljesen Micha álla is.
- Bocsi, hogy közbeszólok, - vágott közbe az ajándéktorony - de letehetném esetleg ezeket valahová?
- Most komolyan! Hogy lehetsz ennyire bunkó? - fordult Changmin felé Micha, aki ettől egy kisebb szívinfarktus kapott, ugyanis azt hitte, hogy már rég elfelejtették - amit annyira nem is bánt, pláne ezek után.
- Most miért én? Nem is az én barátnőm!
- Ez mondjuk jogos, de akkor is vedd már el tőle, ha már a BARÁTJA nem képes rá!
- Kit izgatnak a hülye csomagok?! Már bocsi, csajazajándékkupacmögött! Engem inkább az érdekelne: hogy jutottatok be a házamba? Egy pillanat... Egyáltalán honnan tudjátok, hogy itt lakok? - terelte vissza a szót Yunho az eredeti témára.
- Ja, hát igen, ez egy nagyon jó sztori. - próbált védekezni Seungri, miközben a 2 fejjel magasabb házigazda nyomására, a veszélyesen közeledő fal felé hátrált.
- Biztos, jót fogsz röhögni, ha elmesélem. - bokszolt bele Yunho vállába egy hisztérikus röhögés kíséretében a betolakodó, amit azonnal meg is bánt, ugyanis az nem épp a legbarátságosabb tekintetével nézett LE rá.
- Akkor most elvegyem tőle vagy ne? - vágott közbe Changmin, aki eddig fel, le, majd újra felemelte a kezét, - hogy segítsen a lányon - annak függvényében, hogyan változtak az események.
- Nem kell, úgyis épp távozni akartak, nem igaz?
- De, pont most jutott eszembe, hogy nekünk sürgős dolgunk van. - bólogatott készségesen Seungri, miután Yunho barátságos ölelésétől majdnem megfulladt.
- Én is így gondoltam. - engedte el végre Yunho, még épp időben ugyanis a srác már éppen kezdett az ájulás határára kerülni.
- Álljunk csak meg egy pillanatra! Mi. Nem. Is. Vagyunk. Ide. Meghívva. Ugye? - kérdezte meg Jaemin az elég nyilvánvalót, közben óriási levegővételekkel nyugtatva magát.
- Talált süllyedt. - igazolta a lány félelmeit az időközben visszaérkező Jungjun. - Nem akarlak megbántani, de tudod, a barátod egy kicsit... Hogy is mondjam? Flúgos?!
- Nem mondtál újat. - jelentette ki Jaemin, miközben az eddig mindvégig a kezében tartott csomikat szépen, óvatosan letette Changmin ölébe, aki persze cseppet sem zavartatta magát, hogy azok nem az övéi, tehát azt azért mégsem kéne: rögtön elkezdett benne turkálni.
Jaemin, amint megszabadult az összes hátráltató elemtől, megpróbálta rávetni magát a még erősen köhécselő barátjára, ám az még időben észlelte a halálos fenyegetést, így sikerült elrohannia. A lány pedig utána - valószínűleg erősen összetévesztve a helyet egy ringgel.
És mivel közben Jungjunban is tudatosult, hogy Yunho délután egy Szex Shopban járt - ebből következően biztos hozott neki, illetve nekik valami hiperszuper új kütyüt - ezért felcsábította párját az emeletre egy kis játszadozásra, így Michát és Changmint kettesben hagyva.
- Ezt meg vajon hogy kell használni? - töprengett hangosan Changmin egy nem biztos, hogy pont neki szánt tárgyal a kezében.
- Nem vagyok valami jó ebben, de nekem elég gyanús az a nagy, villogó piros gomb "power" felirattal a tetején.
A fiú pedig jó kisfiú módjára hallgatott is a lányra és bekapcsolta a szerkezetet, ami hirtelen elkezdett erősen rezegni. Csakhogy a fiú ettől annyira megijedt, hogy kiejtette a kezéből a vibrátort és menekülni akart, de ekkor megbotlott és ráesett az addigra a röhögéstől kanapén fetrengő Michára.
Ha a lány fantáziája még nem eléggé indult volna be a fiú közelségétől, akkor az épp jó helyre eső ketyere is megtette a hatását. És az addigra már teljesen beindult lánynál Changmin rosszul sikerült feltápászkodási kísérlete vette el végleg az eszét, ugyanis a srác térde még beljebb nyomta az eszközt. Ekkor nem bírta tovább: beletúrt Changmin hajába és szenvedélyesen megcsókolta.
Innen pedig már nem volt megállás. Vagyis még Micha tett egy kósza kísérletet, hogy ezt azért mégsem kellene, pláne nem akkor és ott, de miután a fiú a feje mellé szorította a kezeit és elkezdte végigcsókolni felforrósodott bőrét, elég gyorsan meggyőzhetővé vált.
***
Másnap reggel - karácsony szent napján, amikor minden házat beleng a béke és a szeretet - Szöulban egy békés kertvárosi családi házban éppen egy Micha-nevű időzített bomba készült felrobbanni, de erről ekkor még senki – ő maga sem – tudott.
Ugyanis ő éppen most tért vissza álomföldről a valóságba, így még csak nem is sejthette, hogy nem lesz olyan édes az ébredés, mint amilyenre számított. Éppen megjegyezte magában, hogy milyen kényelmes ez az ágy és végigsimított rajta, mintha csak a kis kedvence lenne, ám ekkor meglepetten vette tudomásul, hogy az egy cseppet sem olyan puha, mint amilyennek ő elsőre gondolta, sőt jó kemény és még kockás is.
Ekkor szép lassan kezdtek bevillanni tegnapi emlékképek: ajándékvásárlás, szex shop, polcdöntögetés, menekülés, kulcs, tandem, ajándékok és végül, de cseppet sem utolsó sorban a vibrátor.
Félve szép lassan kinyitotta a szemeit, közben végig az „ugye nem? csak add, hogy ne! légyszilégyszilégyszi” sorokat mormogta, ám könyörgése hiábavalónak bizonyult, ugyanis az első, ami a látóterébe került, az egy vidáman integető és nagyban vigyorgó Changmin volt.
Ettől a látványtól akkora sokkot kapott, hogy ijedtében - egy kecsesnek semmiképpen nem nevezhető mozdulatsorral - rövid időn belül a padlón találta magát – a takaróval együtt, ami azért jelentett problémát, mert a fiú meztelen testét, immáron semmi, ismétlem SEMMI nem takarta. Micha reflexből rá akarta dobni a takarót, de még időben sikerült eljuttatnia az agyáig azt a cseppet sem elhanyagolható információhalmazt, hogy akkor a fiú eme látványától ugyan megszabadulna, de Changmin ellenben igen nagy látványosságot kapna. Nem mintha még nem látott volna mindent, amit csak láthatott, de egyrészt a lány erre, egyelőre még csak gondolni sem mert, másrészt az agysejtjei a nap eme korai szakaszában még nem álltak készen ilyen bonyolult műveletek végrehajtására.
Kínjában inkább csak becsukta a szemeit és elkezdte ütlegelni a fiú kidolgozott felsőtestét, mondván, ha már - időgép hiányában – vissza nem is tudja forgatni az időt, de legalább talán némiképp jobban fogja érezni magát. Ám hirtelen az ütései elkezdtek lelassulni, majd hirtelen a mozdulatai a levegőbe fagytak.
Találós kérdés: Mégis hogyan lehetséges az, hogy ő ilyen könnyedén le tudott zuhanni a kanapéról és bántalmazhatta a kis ’okostojást’?
Changmin szerencsétlenségére Micha hamar megfejtette a feladványt.
- Te idióta, barom állat!!! Mégis mi a fenét képzeltél te magadról? Ha nem tudsz csajt szerezni az ocsmány kis játékaidhoz, akkor azt gondolod, az a megoldás, hogy összebilincseled magad egy ártatlan lánnyal, szexre kényszeríted, majd amikor már magatehetetlen, akkor eloldozod? – húzta fel magát, és kezdett el üvöltözni Micha a – vélt - tényre, miszerint a kulcs mindvégig Changminnál volt.
Szerencsétlen srác közben bevackolta magát a kanapé sarkába, hogy így, amennyire csak tud, a lehető legtávolabb legyen a lánytól, majd úgy döntött, hogy ő mégis csak férfiből van, ezért illene visszavágnia valamicskével. Ezért összeszedte minden bátorságát, és kimondott mindent, ami a szívét nyomta.
- Először is tudok én magamnak csajt szerezni, másodszor ne csinálj úgy mintha te nem élvezted volna! És ennél a résznél jobb is, ha leszögezzük: én ugyan nem kényszerítettelek semmire, nekem ugyanis nagyon úgy rémlik, hogy te kapcsoltattad be velem azt az izét!
- Hogymivan? Te tényleg azt akarod, hogy kinyírjalak? – kezdett elborulni Micha elméje, ezért – mielőtt még valóban egy kegyetlen gyilkosságra adná a fejét – inkább felrángatta Changmint – már cseppet sem törődve öltözéke teljes hiányával – szinte szó szerint kidobta őt az ajtón, majd rázárta az ajtót. És mint, aki jól végezte dolgát, visszament a nappaliba és szép nyugodtan felöltözött, egy cseppet sem törődve az éppen -20°C fagyoskodó sráccal.
***
Az étkezőasztal körül ülve mindenki az asztalt, vagy a tányérján lévő ételt fixírozta, csakhogy még véletlenül se kelljen a – mondhatni - nem túl barátságos hangulatban lévő Michára pillantania. Nehogy véletlenül őket is megkínozza, megölje, majd eltemesse a hátsó kertben – ugyanis más okát nem tudták elképzelni Changmin eltűnésének, rákérdezni pedig egyikük sem mert.
Egyedül Seungri élvezte rendkívül a helyzetet, ugyanis a gyilkos hangulatnak köszönhetően, senki nem foglalkozott a ténnyel, hogy ő még mindig a házban mulattja az időt és felzabálja az összes kaját. Aztán miután már kiürítette az egész hűtőt, elkezdte piszkálni a fantáziáját újdonsült „barátjának”, Changminnak az eltűnése – vagy csak szimplán úgy gondolta: fő a biztonság és jobb mielőbb tudni, ha tettestársként menekülnie kell az országból.
Már feltúrta az egész házat és a kertet, de a fiút nem találta sehol, ezért már éppen fel akarta adni, amikor az ablak alatt zajt hallott. Kinézett az ablakon és lám ott találta „legkedvesebb haverját” vacogni az ablakpárkányon, ahonnan legalább egy minimális meleg kiszűrődött, így nem fagyott halálra.
Seungri ahelyett, hogy megszánta volna szegény, szerencsétlen párát és beengedte volna felmelegedni, inkább elindult megkeresni Michát, hogy megdicsérje és adjon neki egy pacsit, ugyanis nagyon büszke volt, hogy egy ilyen kegyetlen zseni barátjának mondhatja magát.
Na vajon hogyan került le Micháról a bilincs? Ez legyen az én titkom! ^.^ :P És hogy mi
történt Changminnal? Szeretnék megnyugtatni mindenkit, hogy nem fagyott
halálra, pár nap után beengedték. xD És mi lett a kapcsolatukkal Michával? Hát
jelen pillanatban is ölik egymást (egészen pontosan a lány szeretné mindenáron
legyilkolni szegény csórikámat, akit meg Seungri bíztat ellenállásra – ugyhogy
eltudjátok képzelni, na), de hát nem ilyen a szerelem? *-* :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése