Jó olvasást!
Fandom: B2ST
Páros: Yoseob X Myeongdo
Legyen úgy, mint amikor az égen
Csillag szállt fölénk,
Ünnepeljünk újra együtt, te meg én.
Csillag szállt fölénk,
Ünnepeljünk újra együtt, te meg én.
A hó nagy pelyhekben
esett karácsony napján, ám ez a két hóban játszadozó kisgyereket egyáltalán nem
zavarta. Nagyokat nevetve fogócskáztak, és amikor egyikük elesett, a másik
rögtön fölsegítette, és folytatták ott, ahol abbahagyták. A kislány egyszer
csak lehuppant a tiszta, fehér hóba.
- Csináljunk hóangyalt!
– rángatta meg a kisfiú karját.
- Nem csinálok
hóangyalt! – fonta keresztbe a karjait a kisfiú. - Tiszta vizes lesz a nadrágom!
- Így is épp elég vizes
– nevetett a kislány. – Naaa, Seobieee! Csak egyszer!
Olyan ártatlanul nézett
rá, hogy a kisfiúnak nem volt kedve ellent mondani, és befeküdt a lány mellé a
hóba.
Tíz percig alkották a
szebbnél szebb hóangyalkákat, amikor kiabálást hallottak a házból:
- Yoseob! Myeongdo!
Gyertek be!
A két gyerek nevetve
felpattant, és elkezdtek rohanni a hát felé. Azonban Myeongdónak állandóan a
szemébe csúszott a sapka, így mindig perecelt egy nagyot. Yoseob pedig minden
egyes alkalommal visszarohant segíteni neki.
- Csurom vizesek
vagytok! – szörnyülködött YooKyung, Myeongdo anyja. – Azonnal indít mindkettő a
fürdőszobába megtörölközni!
Természetesen YooKyung
is ment velük. Jól megszárítgatta a két gyereket, száraz ruhát adott rájuk,
majd kiterelgette őket a nappaliba.
Mikor leértek, szájtátva
bámulták a hatalmas karácsonyfát, ami föl volt díszítve mindenféle
csillogó-villogó, színes, fénylő dísszel.
Myeongdo nem tudta
levenni a szemét a fáról, teljesen elbűvölte a látvány. Így nem is vette észre,
hogy Yoseob elrohant mellőle, majd ugyanolyan sebesen vissza is tért.
- Nézd, mit találtam! –
dugta a lány orra alá szerzeményét. – Fagyöngy!
- Az micsoda? –
kérdezett vissza a kislány.
- Te nem tudod? –
kerekedtek ki Yoseob szemei. – Ha beállsz a fagyöngy alá valakivel, meg kell
csókolnod.
- Ezt honnan veszed?
- Anyukám mondta –
válaszolta a kisfiú, majd magasba emelte az említett növényt. – Nézd csak! Pont
alatta állunk!
Myeongdo szégyellősen
lesütötte a tekintetét, de egy hatalmas puszit nyomott Yoseob szájára.
A kisfiú vigyorogva
engedte le a fagyöngyöt.
- Most örülsz? –
kérdezte kissé sértődötten a lány.
- Aha! – bólogatott
Yoseob vigyorogva, majd újra magasba emelte a kezét. Ám most Myeongdo is résen
volt, és elszaladt, Yoseob meg utána iramodott.
- Hogy ezeknek egy perc
megállásuk sincs – csóválta a fejét nevetve YooKyung.
- Hagyjad őket –
legyintett mosolyogva Yoseob anyukája. – Boldogok. Ez a karácsony lényege, nem?
A gyerekek az egész
napos rohangálásban teljesen kifáradtak. Egy sarokban dőltek ki, egymás
hegyén-hátán feküdve. YooKyung halkan betakargatta őket.
- Boldog karácsonyt! –
suttogta.
Myeongdo felriadt
álmából. Nem mondhatni, hogy rosszat álmodott, sőt! Egy tizenhét évvel ezelőtti
emléket élt újra, amikor ötéves volt, és a legjobb barátjával karácsonyozott.
Azóta persze megszakadt a kapcsolat, de Myeongdo mindmáig őrizte a fiú emlékét.
Arról mondjuk szó sincs, hogy ne tudná, hogy mi van Yoseobbal, hiszen a fiú az
egyik legnagyobb sztár egész Koreában. És a lánynak azt is el kellett ismernie,
hogy nem alaptalanul – ő maga is nagy rajongója volt a fiú bandájának a
Beastnek.
Myeongdo fölült az
ágyban, és megdörzsölte a szemeit. Ma szabadnapja volt, a táncórájára meg úgy
döntött, nem megy be. Amire nagyon is jó oka volt.
A BEAST tart egy
koncertet a környéken. Persze Myeongdo a világ másik felébe is elment volna,
hogy láthassa a fiúkat, a város másik feléről nem is beszélve. De hát arról nem
tehetett, hogy sosem maradt jegy, mire értesült a koncertekről. Viszont most
résen volt, és sikerült jegyet szereznie, méghozzá elég jó helyre.
Úgy tervezte, hogy a
délelőttöt alvással és készülődéssel tölti, majd olyan fél egy körül elindul,
hogy normális helyet kapjon az aláírásért és közös fényképért ácsorgók hosszú
sorában. És nem mellesleg azért is, hogy jó helyet szerezzen a közönség
soraiban a koncert alatt. Sikerült, bár a tolongástól alig tudott odajutni az
autogramos asztalhoz.
A fiúk közel ültek
egymáshoz, be-beszólogattak a másiknak, röhögtek. Kedvesek voltak a
rajongókhoz, névre szóló dedikálásokat adtak, mindenkinek személyesen
megköszönték, hogy eljött, érdeklődtek az egészségük felől, és mivel télvíz
idején jártunk, mindenkinek jobbulást kívántak, aki meg volt fázva, a többieket
meg mosolyogva kérték, hogy vigyázzanak magukra. Az ülésrend jobbról balra így
nézett ki: a legszélén ült Gikwang, aki mosolyogva köszöntötte Myeongdót,
megkérdezte a nevét, aláírt és jó szórakozást kívánt a koncerthez. Mellette
foglalt helyet Junhyung, aki még puszit is adott Myeongdónak, mivel ő nem volt
megfázva, aztán kijelentette, hogy érezze magát megtisztelve, mert most jön
majd a tömeg, úgyhogy ezt a tevékenységét berekeszti. A lány nevetve köszönte
meg a névre szóló aláírást, és sok sikert kívánt a koncerthez. Utána ült...
Yoseob.
Myeongdo nem értette,
miért kezd hevesebben verni a szíve, így arra fogta, hogy régen látta a fiút,
és nagyon hiányzott neki, mert a legjobb barátja volt.
A fiú épp a másik
oldalán ülő Hyunseunggal röhögött valamin, így nem is figyelte, ki következik.
- Szia, hogy hívnak? -
kérdezte a lánytól, anélkül, hogy ránézett volna.
Amaz elgondolkodott.
Most mondjon valami frappánsat? De mi van, ha Yoseob nem emlékszik rá? Úgyhogy
csak ennyit felelt:
- Myeongdo.
Yoseob rögtön felkapta a
fejét, és elkerekedett szemekkel nézett a lányra. amint megpillantotta, rögtön
fölismerte. Kissé eltátotta a száját, majd kinyögte:
- Te aztán jó sokat
változtál!
- Te viszont semmit -
somolyodott el Myeongdo.
- Fú... örülök, hogy itt
vagy! - mosolyodott el Yoseob is. - Pont a napokban gondoltam rád...
Myeongdo lesütötte a
szemét.
- Keress meg! Valamikor
összefuthatnánk... - mondta Yoseob, és átnyújtotta az aláírást. - Remélem jól
írtam le...
Myeongdo a kis
lapocskára bámult. Egy számsor volt a kézjegy mellett - a fiú mobil száma.
Meg akarta köszönni, de
a tömeg már lökdöste is tovább Hyunseunghoz. A következő pár percből a lány
semmit nem érzékelt. Gépiesen válaszolgatott Hyunseungnak, majd az őt követő
Dongwoonnak is. Az asztal legszélén ülő Doojoon kérdésére tért csak magához:
- Mióta ismered
Yoseobot?
Myeongdo ránézett:
- Tessék?
- Állandóan egymást
bámuljátok. Régóta ismeritek egymást?
- Nagyjából születésünk
óta - rebegte a lány. - Egészen általános iskola végéig legjobb barátok
voltunk.
- Á, akkor te vagy az a
lány, akiről nemrég ódákat zengett a karácsony kapcsán - vigyorodott el Doojoon,
Myeongdo pedig fülig pirult.
- Öhm... asszem... én
most izé... megyek - dadogta, és elbotorkált.
- Biztosra veszem, hogy
még találkozunk - nevetett Doojoon, majd visszafordult a következő fanhoz.
Myeongdo első dolga az
volt, hogy keresett egy padot, és pihegve lerogyott rá. Kikereste gyerekkori
barátja aláírását, és tanulmányozta a számsort. Ötször-hatszor átolvasta.
- A rohadt életbe! -
bukott ki a száján. - Eggyel kevesebb!
Myeongdo akárhogy
olvasta, sehogy sem jött ki a megfelelő számú telefonszám. Egy mindig
hiányzott.
Csalódottan
felsóhajtott, majd visszapillantott az autogram-osztókra. A tömeg egyre csak
nőtt körülöttük. A fiúk egyre fáradtabbak lettek, Yoseob pedig még azzal is
terhelte magát, hogy valaki után állandóan kutatott.
Most már nem állhat
vissza a sorba. Yoseobhoz sem mehet külön oda, pláne, hogy pont középen ül.
Talán Doojoonhoz...
Aztán Myeongdónak az a
képtelen ötlet jutott eszébe, hogy mi van, ha a fiú direkt hagyott ki egy
számjegyet? Megrázta a fejét. Egyrészt tuti, hogy nem engednék a fiúk közelébe,
ha nem állja végig újra az egyre gyarapodó sort, másrészt meg biztos, hogy
véletlenül írta el. Az a Yoseob, akit ő ismert, nem tett volna ilyet egy másik
emberrel, pláne akkor, ha az illető hiányzik neki - mint Doojoon állította.
Myeongdónak ekkor eszébe
jutott, hogy talán nem ártana felhívni a nővérét, és beszámolni neki a
dolgokról, így elment telefonálni.
Yoseob kiszúrta a távozó
lány hátát. Sokáig bámult utána, és csak akkor eszmélt fel, amikor Junhyung és
Hyunseung együttes támadást intéztek ellene.
Pár óra múlva az
öltözőben Yoseob nem találta a helyét. Hol ide ült, hol oda feküdt,
dúdolgatott, a haját piszkálta, az ablakból bámult ki, fel-alá járkált...
Egyszóval a társai agyára ment. Amikor éppen a kanapén térdepelve mászkált,
mint egy ötéves, egyszerre támadták le mind az öten.
- Oké, most elég! -
foglalta el Hyunseung az egyik oldalt, Gikwang pedig a másikat. Doojoon és
Junhyung fölmásztak a kanapé háttámlájára, hátha a fiú ott próbálkozna,
Dongwoon meg a körülvett fiú előtti földrészt foglalta el teljes
vállszélességgel, hátha Yoseobnak szökni volna kedve. - Mi a franc bajod van?
Ennyire még te sem szoktál megzakkanva lenni - csóválta a fejét Hyunseung.
- Egyetlen egy reális
okot látok a viselkedésedre - húzta el a száját Doojoon.
- És pedig? - kérdezte
Gikwang.
- Myeongdo.
Yoseob összerezzent a
név hallatán, és a legidősebb tagra nézett.
- Ez így nem túl fair!
- Oké, lemaradtam -
nyújtotta magasba a kezeit Junhyung. - Kicsoda?
- Az a lány, akinek
utoljára adtál puszit - adta meg a tájékoztatást Gikwang.
- Szerinted én arra
emlékszem? - fonta keresztbe karjait a rapper, mire Yoseob beleöklözött a
hasába.
- Áú! Ezt meg most miért
kaptam?
- Nem az, hanem ő! -
vágta oda Yoseob.
- Idióta! - nyögte
Junhyung. - Nem a csajra mondtam, hanem a puszira.
- Jaaa... - ült vissza
Yoseob.
- Te nem vagy normális -
rázta meg a fejét Hyunseung. - Ez száz
százalék.
- Most miért? - fonta
keresztbe a karját Yoseob durcásan.
- Legalább léptél
valamit az ügy érdekében, hogy ne csak egy közönségtalin lásd, hanem... mit
tudom én... személyesen találkozzatok? - kérdezte Dongwoon.
- Odaírtam neki a
számomat - vonta vállat Yoseob.
- A négyest most ugye
nem felejtetted ki?
- Milyen négyest? -
sápadt le Yoseob. - Nincs négyes a telefonszámomban.
- Őőő... de van. Azt
hagyod ki mindig - meredt rá Junhyung, Hyunseung meg - bizonyítva saját
igazukat, a telefonjában megmutatta Yoseobnak azt a bizonyos számjegyet.
- Ne már! Basszus! -
temette a kezébe az arcát Yoseob, majd felpattant.
- Most meg hova mész? -
kérdezte Dongwoon összekuporodva, mivel a fiú majdnem ráesett.
- Megkeresem, és
kijavítom a...
- Yoseob! - állt fel
Doojoon is. - Fél óra múlva kezdődik a koncert. Kötve hiszem, hogy annyi idő
alatt megtalálod, és ha meg is találod... megjegyezted, hogy hol van a négyes?
Yoseob nem felelt
semmit.
- Na, látod! Holnap is
ráérsz megkeresni. Ha kell, segítünk is, de most légy szíves ülj addig a
seggeden nyugodtan! - szusszant Doojoon a mondat végén.
Yoseob fintorgott.
- De holnap mindenképp
megkeressük - kötötte ki. Bandatársai türelmetlenül bólintottak, majd Hyunseung
indítványozására elkezdtek beénekelni.
Yoseob azonban nem
tudott másra gondolni, csak Myeongdóra. Tényleg megváltozott. Sokkal szebb
lett. Nőiesebb. Az arca is... olyan, mint volt, de közben mégsem. Kedvességet,
és vidámságot árasztott. Vajon sokat gondol rá? Még mindig a barátjának
tekinti? Egyáltalán... szereti a B2STet, vagy csak köszönni jött? És ha
szereti... ki lehet a kedvence? Talán Junhyung? Vagy ő? Van nála esélye?
Yoseob gondolatban
felpofozta magát. A gyerekkori legjobb barátjáról beszélünk, nem? Ez nem az
Oroszlánkirály!
„Nem vehetem feleségül,
hiszen a legjobb barátom!“ - szólalt meg egy szinkronhang a fejében, amit
azonnali hatállyal száműzött onnan.
„Azt se tudod, van-e
valakije! - szidta össze magát a fiú. - Yang Yoseob, gondolkodj már egy
kicsit!“
„Épp ez az, nem tudok
gondolkodni, mert mindig ő jár a fejemben“ - válaszolt a hangocskának.
- Szánalmas vagyok! -
futott végig az agyán.
- Ez nem újdonság -
közölte mellette mosolyogva Hyunseung. - És ha egy mód van rá, akkor ne beszélj
magadban… legalább a koncert alatt. Még a végén őrültnek néznek…
- Már megvolt - vetette
közbe Junhyung.
Gikwang felnevetett.
- Oké.. öt perc múlva
kezdünk - jött be Doojoon. - Yoseob kapd össze magad, ti meg hagyjátok békén.
- Na, indul a mandula –
állt fel Hyunseung, és megindult Doojoon után.
- És akkor még engem
néznek őrültnek – morogta Yoseob, mire Dongwoon biztatóan vállon veregette.
Amint kiléptek a
színpadra és kigyúltak a fények, Yoseob teljes erőbedobással a koncertre
figyelt. Egészen addig, amíg a Special nem következett. Akkor ugyanis kiszúrta
Myeongdót a tömegben.
Az agya rögtön kikapcsolt, aminek
következtében elvesztette az irányítást a végtagjai (elsősorban a lábai)
felett, amelyek úgy döntöttek, hogy ez az ideális alkalom az összegabalyodásra
– más szavakkal Yoseob dobott egy hasast.
Ha lett volna hátul is
szeme – és az nem épp Myeondgót fókuszálta be volna magának -, akkor
valószínűleg sikítva menekül be az öltözőbe – feltéve, ha látja Doojoon és
Junhyung nem túl boldog pillantásait.
A helyzeten az sem
segített, hogy Hyunseung nem tudott énekelni a rátörő vihogás miatt, minek
következtében olyan vicces hangokat adott ki, hogy Dongwoon is nevetni kezdett.
Gikwang óvatosan hátrálni kezdett az elég gyanúsan vörös fejű Doojoon
közeléből, de megbotlott egy kábelben. Ekkor már Junhyung sem tudta
visszafojtani a nevetést. A közönségnek tetszett ez a kis közjáték, hallatszott
a nevetésük. Doojoon finoman oldalba rúgta Yoseobot, hogy kaparja föl magát. Természetesen
ez sem sikerült tökéletesen zökkenőmentesre, de mikor már viszonylag egyenesen
állt, csillapultak a kedélyek, és normálisan tudták folytatni a számot.
Viszonylag normálisan. Aztán szám végén Yoseob csapot-papot otthagyva ki akart
rohanni a színpadról, hogy szóljon valakinek, hogy hozzák be a backstage-be a
lányt. Doojoon alig tudta megállítani, de azt is csak Dongwoon, Hyunseung és
Junhyung együttes közreműködésével és rábeszélésével. Yoseob érezte, hogy ezért
nagyon ki fog kapni, de nem izgatta túlságosan. Vannak fontosabb dolgok a
megélhetésénél és a büszkeségénél. Például ott van Myeongdo.
- Megint hangosan
beszélsz - figyelmeztette Hyunseung. - És ez eddig oké, csak arra nem gondolsz,
hogy a mi megélhetésünk és büszkeségünk is kockán forog.
Yoseob úgy tátogott,
mint egy hal. Erre nem gondolt.
Eközben Gikwang, hogy ne
legyen feltűnő a kis közjáték, kiállt a színpad elejére, és beszélt. Nem tudta
pontosan még ő maga sem, hogy miről, csak beszélt, és ezzel elterelte a
közönség figyelmét. Illetve majdnem mindenkiét.
Myeongdo ugyanis az
ajkát harapdálva figyelte Yoseobot. A fiú egyszer csak ránézett, kissé
bocsánatkérőn, de nagyon boldogan.
- Tényleg örül, hogy lát
- futott végig a lány agyán.
- Okééé, akkor jöjjön a
következő szám - rendelkezett Gikwang és egy figyelmeztető pillantást küldött
társai felé. Mindenki beállt a helyére, de Yoseob még mindig ott ácsorgott,
ahol a fiúk hagyták.
Gikwang felsóhajtott.
- Hát, ilyet még nem
nagyon csináltunk, de hát mindent el kell kezdeni, nem igaz? - mondta a
mikrofonba mosolyogva. Doojoon felé nézett, aki intett, hogy folytassa.
Kíváncsi volt, hog a fiú hogy akarja megmenteni a helyzetet.
- Őőő, jó. Szóval, úgy
döntöttünk, hooogy lesz egy kis meglepetés ebben a számban.
A fiúk enyhén fölvonták
a szemöldöküket. Meglepetés? Az Oasisban? Ez merőben új információ volt
mindegyiküknek. Gikwang intett, hogy kezdték el, majd Doojoonnal a nyomában
megkereste a legközelebbi őrt, és felvázolta nekik a helyzetet - miszerint
lemegy a színpadról a nézők közé titokban, megszerzi Myeongdót, fölviszi, aztán
majd a lány visszakeveredik. Vagy Yoseob beküldi a backstage-be. És mindenki
boldog.
Doojoon bólintott -
Csináljuk! Akkor mész?
Gikwang elindult az
őrrel, Doojoon meg visszasprintelt a színpadra. Dongwoon kérdőn nézett rá, ő
meg csak elmosolyodott, és folytatták.
Kis idő múlva -
nagyjából a számnak a felénél - Gikwang is befutott, Myeongdóval a nyomában.
Doojoon kissé aggódott ugyan, hogy rossz lányt hoz fel, de szerencsére nem.
Yoseob annyira
meglepődött, hogy megint majdnem elesett, de szerencsére Hyunseung, akiben volt
annyi lélekjelenlét, hogy megböködje, amikor ő jön, nem hagyta.
Gikwang és Doojoon
összenéztek, majd a leader elkezdte terelgetni a népet - mármint bandát - a
lány köré, és végül neki énekelték el a szám végét. A tömeg őrjöngött – végül
is sokkal jobban vette ki magát, mint gondolták volna.
- Mondtam, hogy még
találkozunk - mosolygott Doojoon a lányra, aki elvarázsoltan bólintott, majd a
leader Yoseobhoz fordult: - Kikíséred?
Yoseob majdnem annyira
döbbent volt, mint Myeongdo, ezért hasonló reakciókat produkált.
- Tényleg együtt
nőhettek fel - súgta Hyunseung Junhyungnak. - Mindent ugyanúgy csinálnak.
A rapper csak bólintott.
Yoseob és Myeongdo
eltűntek, a fiúk pedig némileg megnyugodva fordultak vissza a fanokhoz. Illetve
Dongwoonnak végigfutott az agyán, hogy mi van, ha Yoseob nem jön vissza, de
aztán arra gondolt, hogy a lányon látszott, hogy igazi b2ty, tehát nem hagyja,
hogy a koncert katasztrófába torkolljon.
Yoseob az öltözőbe
kísérte a lányt.
- Várj meg itt! - kérte.
- Rosszul írtam le a számom, de most vissza kell mennem, de mindenképpen
beszélni akarok veled koncert után. Nemsokára vége, már csak két szám van
hátra. Ugye megvársz? - nézett rá kiskutya-szemekkel.
Myeongdo bizonytalanul
bólintott.
- Köszönöm - ölelte meg
Yoseob, amitől mindketten kicsit zavarba jöttek. - Öhm... akkor én megyek...
Amint a fiú kilépett az
ajtón, Myeongdo leroskadt a kanapéra. Ez túl sok volt az ő idegrendszerének.
Nem elég, hogy Doojoon, habár sose találkoztak, felismeri, aztán Gikwang lejön
érte a kedvenc száma közepén, és felviszi a színpadra, de az egész B2ST
elénekli neki ezt a bizonyos számot, és most itt ül a kedvenc együttese
öltözőjében. Biztos volt benne hogy csak
álmodik.
Hirtelen megcsörrent a
mobilja.
- Hová tűntél? -
hallotta meg Jaemin hangját. - Mióta Gikwang elrabolt, teljesen elnyelt a föld.
Myeongdo felsóhajtott.
- Yoseob azt mondta,
beszélni akar velem koncert után, úgyhogy várjam meg az öltözőben.
- Most halálkomolyan a
B2ST öltözőjében vagy? - a lány szinte hallotta, ahogy kikerekednek a nővére
szemei.
- Öhm… igen.
- Azonnal gyere ki!
- De miért? - csattant
fel Myeongdo.
- Mert anya hívott, hogy
Jungpark néni megint rosszul van, és hogy legyünk szívesek még az éjjel lemenni
hozzájuk.
- Ezt nem mondhatod
komolyan - nyögte a lány. Szerette a nagynénjét, de... mi van, ha ez az utolsó
lehetősége arra, hogy beszéljen Yoseobbal?
- De igen, komolyan
mondom. Gyere ki!
- De... Yoseob...
- Írj neki üzenetet -
tanácsolta a nővére. - Add oda a mobilszámodat, aztán ha beszélgetni akar,
fölhív.
Myeongdo fölsóhajtott.
- Rendben... - motyogta
megtörten.
- Az épület előtt
várlak. De siess! A fiúk nemsokára végeznek, és én még a visítozó tömeg előtt
el akarok menni.
- Ha nem bírod a tömeget,
minek jársz koncertre? - kérdezte Myeongdo, majd bontotta a vonalat.
Aztán nekiállt cetlit és
tollat keresni a táskájában, ami nem volt egyszerű, de aztán megoldotta. Írt
egy komplett levelet Yoseobnak, odaírta a számát is, aztán összehajtogatta. Meghallotta,
hogy a koncertnek épp vége van, és a fiúk jönnek az öltöző felé. Kilépett a
szobából. Odaszalad Yoseobhoz, a kezébe nyomta a papírdarabot, bocsánatot kért,
és elrohant.
A hat fiú megütközve
nézett utána.
Yoseob azonnal
bontogatni kezdte a levelet.
Kedves Yoseob!
Kérlek, ne haragudj, de el kell mennem. Jungpark néni Alzheimer-kóros,
és anya ápolja, néha mi is besegítünk Jaeminnel, pláne akkor, amikor a néni
rosszul van. Anya nemrég hívta Jaemint,
és szólt neki, hogy Jungpark néni megint rosszabbul van, ezért még ma este el
kell mennünk hozzájuk. Remélem, megbocsájtasz nekem, amiért csak így
elrohantam. Ha van kedved, hívj fel!
Csókol:
Myeongdo
Yoseob döbbenten nézett
a papírfecnire. Emlékezett a lány nagynénjére, mindig finom sütiket csinált nekik.
Alzheimer-kóros lett?
A lány neve alatt ott
volt egy számsor. Yoseob megkönnyebbülve állapította meg hogy ez bizony a lány
mobilszáma. Saját magából kiindulva megszámolta a számokat - épp megfelelő
volt, ha nem nézzük az utolsó számjegyet.
- Te - dugta Hyunseung
orra alá a papírt. - Szerinted az ott milyen szám?
- Őőő... ötös.
- Dehogyis! - vette ki a
kezéből Gikwang. - Az egyértelműen egy hatos.
- Meg vagytok húzatva -
közölte Doojoon. - Az egy hármas.
- Nem lehet, hogy az egy
nyolcas? - vetette fel Dongwoon, miközben a papírt tanulmányozta elmélyülten. -
Ki az a Jungpark néni?
- Szerintem az egy
kilences - vont vállat Junhyung, majd bevonult az öltözőbe.
- Hát, ez nagyon nem
akar nektek összejönni - veregette vállon Hyunseung Yoseobot, majd bekísérte a
barátját a szobába.
- Most komolyan... -
kiáltott utánuk Dongwoon. - Ki az a Jungpark néni?
Yoseob az elkövetkezendő
öt napban alig evett, alig aludt, egyfolytában azt a kis cetlit bűvölte, amin a
lány telefonszáma volt. Próbált rájönni, hogy mi lehet az a bizonyos utolsó...
A csapattársai komolyan
aggódni kezdtek érte.
- Mi lenne, ha végig
próbálgatnád a számokat? - vetette fel Gikwang.
- Inkább hívd fel a
tudakozót! - mondta Dongwoon.
- Nem adják meg - rázta
a fejét Hyunseung.
- Honnan tudod? - nézett
rá Doojoon.
- Már próbáltam. Ez nem
állapot, amiben Yoseob van, és megígértük, hogy segítünk neki.
- Ajh! Tehetetlen
bagázs! - tápászkodott fel Junhyung. - Hyunseung, Gikwang, kerítsetek valami
kaját ennek a szerencsétlennek. Meg nekem is. Nem sokára visszajövök!
Azzal kiviharzott
szobából, majd miután felkapta a cipőjét és a kabátját, a lakásból is.
- Most hová ment? -
kérdezte Yoseob rekedten, mire Doojoon a hasába öklözött.
- Te normális vagy?
Tudod, hogy mennyire ránk hoztad a frászt? Öt nap óta először szólaltál meg! -
veszekedett a fiúval.
Nagyjából két óra múlva
Junhyung visszatért.
- Nesze! - nyomott egy
cetlit Yoseob kezébe. - Mondtam, hogy kilences - aztán leült enni.
A fiú döbbenten meredt
az újabb papírlapra. Ott állt rajta Myeongdo neve, e-mail címe, telefonszáma,
Skype neve, msn-címe, lakcíme és
twitter-neve is.
- Ezt honnan...? -
nézett az épp nagyban étkező Junhyungra. Amaz megvonta a vállát, és folytatta
az evést.
- Megvannak a
kapcsolataim - közölte.
Yoseob boldogan nyúlt a
telefonjáért, és tárcsázott. A többiek köré gyűltek, és figyelték a fiú arcát.
- Nem veszi fel -
közölte nagyjából két perc után csalódottan Yoseob. Nagyon fájt neki.
- Logikus - pillantott
az órára Gikwang. - Éjjel 10-kor az emberek nem nagyon szoktak telefont
fogadni...
- Reménykedjünk benne,
hogy épp a B2ST Almighty ismétlését nézi, azért nem hallotta, hogy csörög -
pakolt el maga után Junhyung.
- Az most megy? - nézett
rá Hyunseung.
- Aha.
- Mindegy, majd holnap
meglátogatod - paskolta meg Yoseob karát Doojoon. Úgyis karácsony lesz.
Ráfoghatod, hogy csak azért mentél, hogy boldog ünnepeket kívánj, nem pedig
azért, mert ennyire epekedsz utána.
- Feltéve, ha holnap
otthon lesz - szúrta közbe Gikwang, mire kapott Yoseobtól egy szúrós
pillantást:
- Te is tudod, hogyan
rontsd el az ember hangulatát.
- Otthon lesz - közölte
Junhyung. - Nem megy sehová az ünnepek alatt. Amúgy egyedül él, nincs
kapcsolatban. A nővére pedig Toppal jár a BigBangből, és ők elmennek valahová.
Az anyjuknál most voltak. Tök egyedül lesz karácsonykor, feltéve ha Yoseob be
nem költözik hozzá - ásította. - Ha most megbocsátotok... - azzal bevonult
aludni.
- Vajon honnan
szerezheti az információit? - ingatta a fejét Dongwoon.
- Ne hiszem, hogy tudni
akarom - válaszolta Doojoon. - Na, menjünk mi is aludni - indítványozta.
- De én nem vagyok álmos
- nyafogta Yoseob.
- Öt napja nem aludtál,
vagyis borzalmasan nézel ki - jegyezte meg Hyunseung. – Rád férne egy kis
szépítő alvás, hacsak nem akarod, hogy a szívszerelmed szívrohamot kapjon,
amikor rád néz.
- Szörnyű vagy - morogta
Yoseob, majd csakazértis elment aludni.
Másnap reggel frissen és
fiatalosan pattan ki az ágyából.
- Yoseob, hajnali hét
óra van. Nem lehetne, hogy halkabban fütyörészel? - nyögte Doojoon.
- Megyek Myeongdóhoz -
énekelte a fiú, ügyet sem vetve társai morgolódására, tovább húzta a cipőjét.
- Így? - pillantott ki a
takarója alól Hyunseung.
- Mert? - nézett rá
értetlenül Yoseob.
- Mert pizsamában vagy,
a hajad olyan, mint azoknak a pinkhajú trollbabáknak, és megmondom őszintén,
még mindig nem nézel ki jól.
- Kész mázli, hogy nem
az eseted - dörmögte Junhyung a paplanja alól. Valószínűleg ő értette meg
egyedül, mit mondott burkoltan Hyunseung. - Szép világ lenne itt... Amúgy
tegnap egész éjjel miattad rohangáltam, szóval megköszönném, hogyha hagynál
aludni - közölte Yoseobbal, majd még mélyebbre húzódott az ágyban.
Yoseob a tükörhöz sétált
és szabályosan felsikított.
- Most meg mi van? -
kérdezte Doojoon dühösen.
- Hát... izééé... -
mutogatott a megszeppent fiú a tükörképére.
- Jézusmária! - nyögte
Hyunseung, majd kikászálódott az ágyból. - Gyere, rendbe teszlek! - ragadta meg
Yoseob kezét, és elkezdte húzni a fürdőszoba felé.
- Tényleg? - csillant
fel a fiú szeme. - Köszönömköszönömköszönöm!!!
Egy laza másfél óra
alatt Hyunseungnak sikerült emberivé varázsolnia Yoseobot, és addigra már a
többiek is úgy-ahogy fölébredtek.
- Rossz hír- lépett be
Doojoon a fürdőbe. - Be kell mennünk a Cube-hoz egy kis eligazításra, aztán két
műsorfelvételünk is lesz még hamar gyorsan hirtelen, ezért úgy nagyjából este
fél hét körül fogunk végezni.
- Mi van? - ugrott meg
Yoseob. - Ezt nem mondhatod komolyan!
- De igen - sóhajtotta a
leader, és kiment a fürdőből. - Fél óra múlva indulunk, öltözzetek fel, és
engedjétek be Junhyungot a fürdőbe. Amennyit pepecselni szokott, pont el fogunk
késni - szólt hátra.
- Ezt nem hiszem el -
dühöngött Yoseob. - Ilyen nincs! Ennyire szerencsétlen nem lehetek! Azért -
fordult pár másodperc hallgatás után a barátjához - köszönöm. Mindent köszönök,
Hyunseung!
- Ugyan már, semmiség! -
legyintett amaz. - Erre valók a barátok, nem?
Yoseob elmosolyodott.
Nagyon szerencsésnek érezte magát, hogy Hyunseungot a barátjának mondhatja.
Ennek ellenére ez a nap
is kész pokol volt a számára. Próbált most ugyan kevésbé szenvedni, mint az
előző öt napban, de úgy érezte, hogy ha nem mehet most azonnal Myeongdóhoz,
megőrül. Mert mi van, ha mégis elmegy valahová? Vagy jönnek hozzá? Vagy nem
engedi be?
Amikor végül elérkezett
a megváltó pillanat, gyorsabban mozgott és jobban ragyogott, ahogy régóta nem.
- Nem igaz, hogy nem
fáradtál el - nézett rá Dongwoon megrökönyödve, amikor bepattant az autóba.
- Hagyjad - veregette
meg a maknae vállát Hyunseung, majd ő is beszállt.
Mikor mindannyian
bezsúfolódtak, és elindult a kocsi, Doojoon előreszólt a sofőrnek:
- Először Yoseobot
tegyük ki, ha lehet...
- Hová?
Yoseob megadta a címet,
és nemsokára le is fékezett a kocsi egy lakóház előtt. A fiúk sok szerencsét
kívántak hatodik társuknak, majd elhajtattak.
Az egyedül maradt
BEAST-es a kezében szorongatva a két cetlit baktatott föl a megadott lakáshoz.
Nem mert becsöngetni vagy egy öt percig, aztán végül rászánta magát.
- Jövök már - hallotta
meg Myeongdo hangját, amitől megkönnyebbülten felsóhajtott. Jó helyen van, a
lány otthon tartózkodik, remélhetőleg egyedül.
Myeongdo sietve nyitotta
ki az ajtót. Szemmel láthatóan nem várt senkit, mert egy elnyűtt, régi
pulcsiban és egy melegítőnadrágban volt. Yoseob elmosolyodott... szóval mégsem
változott annyit!
- Szia - mondta halkan.
- Szia - felelte
döbbenten a lány. - Hát te hogy kerülsz ide?
- Öhm... minek utána nem
tudtuk kibetűzni a mobilszámodat, Junhyung valamilyen úton-módon, ne kérdezd,
hogy, kiderítette az összes elérhetőségedet, és nem vetted fel a telefont, így
gondoltam meglátogatlak - hadarta a fiú egy szuszra. - Esetleg bemehetnék?
- Mi? Ja, öhm, persze,
gyere csak - tárta szélesre az ajtót a lány, mikor felocsúdott. - Bocsi a
rendetlenségért, de... nem vártam látogatót, csak a pizzafutárt.
- Pizza lesz nálad a karácsonyi
menü? - nevetett fel Yoseob.
- Aha - vont vállat a
lány. - Sonkás-kukoricás.
- Mi más? - húzta el a
száját Yoseob.
- Itt maradsz? -
kérdezte Myeongdo.
- Csak ha nem zavarok...
- Te sosem zavarsz -
mosolyodott el a lány. - Soha nem is zavartál.
Yoseob lassan a lányhoz
lépett.
- Boldog karácsonyt! -
suttogta, és gyengéden megcsókolta szerelmét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése