All I want for Christmas [by Rina]

Még egy a 2011-es darabokból :)

Fandom: B2ST

Páros: Jaemin X Hyunseung

I don't want a lot for Christmas 
There's just one thing I need 
I don't care about the presents 
Underneath the Christmas tree 

Jae-min úgy érezte, hogy ha nem kap azonnal kávét, itt döglik meg helyben. És az nem lenne túl szerencsés dolog egy könyvtárban, valljuk be. Föltápászkodott és kinyújtóztatta végtagjait. Rápillantott a történelemkönyvére, ami az asztalon hevert. Semmi kedve nem volt a másnapi vizsgájához, pláne nem az amerikai polgárháborúkból. Lassan, vontatottan kibattyogott a teremből a lépcsőházban álló kávéautomatához. Nem siette el a választást.

Végül a hosszúkávé mellett döntött, és háromszor megnyomta a „Több cukor” feliratú gombot, hogy iható legyen.

A kávé elkészült. Jae-min kivette, majd nekidőlt a falnak. Hirtelen csörögni kezdett a mobilja. Látta a kijelzőn, hogy Hyunseung hívja. Boldogan vette föl.

- Halló?

- Szia! – hallotta meg a barátja hangját. – Zavarlak?

- Dehogyis! – nevetett a lány. – Legalább nincs lelkiismeret-furdalásom, mert értelmetlen dolgot csinálok a polgárháború tanulása helyett.

- Mikor lesz a vizsgád?

- Holnap.

- Akkor este gondolom, nem érsz rá…

- Rád mindig szakítok időt. A jegyet úgyis kijavítom majd.

Hyunseung felnevetett. – Ilyen hozzáállással sem találkoztam még előtted.

- Egyszer mindent el kell kezdeni.

- Igaz! Szóval, akkor mit csinálsz este?

- Nem tudom. Mit csinálok este?

- Arra gondoltam, hogy együtt vacsorázhatnánk. Visszatérésem örömére, vagy mi…

Jae-min felkuncogott. – Átjössz?

- Még szép – vágta rá a fiú. – Ugyanis ott fogok főzni.

- Ja, hogy te főzöl…

- Ez a hangsúly… most vagy nagyon valami puccos étterembe akarsz menni, vagy nem bízol bennem…

- Inkább utóbbi – mosolygott Jae-min.

- Köszi, én is szeretlek – durcázott be a fiú.

- Szeretlek én – nevetett a lány. -  Csak legutóbb is, amikor úgy döntöttél, hogy az irányításod alá vonod a konyhát, majdnem leégett az egész lakás.

- Azért ez egy kis költői túlzás. Lángra kapott a konyharuha.

- Amivel nem kellett volna a függöny előtt hadonászni. Megperzselődött a széle…

- Ha nem vontad volna el a figyelmem, nagyon finom rántott sajtot ettünk volna, amit mellesleg én csináltam, nem pedig boltban vettem!

- Akkor mi lenne, ha este megmutatnád, milyen finom az a rántott sajt? – kérdezte Jae-min incselkedve.

- Benne vagyok! Mikorra menjek?

- Ha nem akarod, hogy halálra zabáljam magam vacsi előtt, akkor mindenképp hat körül.

- Ööö… fél hat?

- Jó lesz – mosolygott Jae-min. – Várlak!

- Szeretlek – mormolta lágyan a fiú a telefonba.

- Én is téged – válaszolta Jae-min, majd bontotta a vonalat.

Hyunseung idegesen dobolt az ujjaival a kesztyűtartó tetején a piros lámpánál, míg Jae-min mellette nevetett a volánnál.

- Nem vicces – mordult fel a fiú.

- De igen! Megint elégetted – Jae-min nem bírta abbahagyni a nevetést.

Hyunseung durcásan keresztbefonta a karjait.

- Megint a te hibád – közölte, miközben mereven előre bámult. Jae-min szabályos röhögőgörcsöt kapott.

- Mindössze annyit csináltam, hogy leültem a konyhában, és néztem, ahogy tönkreteszed az edényeimet.

- És hangosan röhögtél – tette hozzá Hyunseung dörmögve.

- Csak örülök, hogy itthon vagy – simított végig Jae-min a barátja karján, aki ettől kissé megenyhült.

 A lámpa zöldre váltott, a páros pedig megindult. Több szó nem esett köztünk az úton.

Nem mentek zsúfolt étterembe, csak megvacsoráztak. Megetették egymást, Hyunseung mesélt egy keveset a turnéjáról, majd haza indultak.

- Alhatok nálad? – kérdezte Hyunseung a kocsiban.

- Ha gondolod – vont vállat Jae-min. – Hogyhogy nem akarsz hazamenni?

- Hm, lássuk csak… te vagy Yoseob? Nehéz kérdés, tényleg…

Jae-min elmosolyodott.

- Mennyire vagy fáradt? – kérdezte aztán.

- Közepesen. Sokkal fáradtabb szoktam lenni turné után.

- Akkor ezt betudhatom az én jótékony hatásomnak?

- Mindenképp – mosolygott a fiú.

Megérkeztek. Jae-min leállította a motort, és kiszállt a kocsiból.

- Gyere – hívta a fiút, aki engedelmesen követte. Kézen fogva sétáltak fel a lépcsőn a lány lakásáig.

Hyunseung látta a lány szemén, hogy nagyon fáradt. Szinte rögtön lefeküdtek aludni, a fiú nem erőltette a beszélgetést.

Jae-min alig tette le a fejét e párnára, már aludt is, bár közben tudat alatt magához húzta Hyunseungot. Ám a fiú szemére nem jött álom. Vagy két órán keresztül feküdt az ágyban, figyelte a barátnőjét, ahogy alszik. Gondolt egyet, és óvatosan lefejtette Jae-min kezeit magáról. A lány rögtön megérezte a biztonságot adó test hiányát. Amikor Hyunseung odadugta a párnát saját maga helyet, kissé megnyugodott.

A fiú egy szál pizsamanadrágban sompolygott ki a szobából. A nappaliban leült a kanapéra, és a kezében szorongatott telefont kezdte fixírozni. Azon gondolkozott, hogy kit kéne fölhívnia.

Doojoont? Nem, Doojoonnal valahogy nem lenne képes erről beszélni.

Dongwoont? Ő túl fiatal, nem tudna mit mondani.

Gikwangot? Gikwang… Gikwanggal nem voltak olyan viszonyban, hogy ilyen kérdést föltegyen neki.

Junhyung? Ő minden bizonnyal alszik.

Akkor valakit a BigBangből? TOP-ot nem merte, Seungri tanácsaiban nem bízott annyira, GD… igen, GD talán megoldás lehet… mármint akkor, ha nem épp a barátnőjével ünnepel.

És ekkor eszébe jutott. Gondolatban összeszidta magát, hogy miért is nem elsőnek jutott eszébe, de már tárcsázta is a számot.

Ám csak a hangposta jelentkezett.

- Persze, te is csak akkor nem tudod fölvenni, ha égetően nagy szükség lenne rád – csikorgatta a fogait Hyunseung. – Yoseob, megöllek!

Végül úgy döntött, hogy fejvesztés terhe mellett megpróbálkozik Junhyunggal.

- Halló? – szólt bele egy álmos hang. – Ki az, és mit akar?

- Hyunseung vagyok. Öhm… lenne pár perced?

- Tudod te, mennyi az idő? – mordult fel Junhyung.

- Fél tizenkettő.

Csend volt a vonal másik végén.

- Oké, mondd, mit akarsz?

- Jae-min…

- Oké, akár be is fejezheted – vágott közbe a másik. – Én bírlak téged, és bírom Jae-mint is. És iszonyat jó páros vagytok együtt, de párkapcsolati tanácsadásban nem vagyok a toppon. Egyrészt, másrészt, ha tudnék is valamivel szolgálni, azt semmiképpen nem azután, miután fölébresztettél a legszebb álmomból.

- Értem… Azért… köszi…

- Hyunseung?

- Hm?

- Sok sikert!

- Köszönöm. Szép álmokat!

Junhyung morgott még valamit, majd kinyomta a telefont. Hyunseung elmosolyodott, majd felsóhajtott.

- Akkor jöjjön a B terv.

G-Dragont tárcsázta. Ő is fölvette.

- Szia, Hyunseung! – köszöntötte vidáman. – Mizujs veled, öreg haver?

- Szia, JiYong. Zavarlak?

- Őőő, attól függ. Mennyire komoly, ami miatt hívtál?

- Eléggé.

- Ó. És… kicsit bővebben kifejtve?

- Jae-min.

- Összevesztetek?

- Nem, én csak… én meg akarom kérni a kezét.

GD teljesen lesokkolódott a telefonnál.

- Hoppá. Hát, nem számítottam rá, hogy ennyire komoly… És én miben tudnék segíteni?

- Tanácsot szeretnék kérni. Szerinted… jó ötlet?

- Megmondom őszintén haver, nem a legjobb embert kérdezted meg erről. Emlékeim szerint összeilletek Jae-minnel, de… tényleg fogalmam sincs. Ha szereted, vedd el.

- Szeretem.

- Na, hát akkor hol itt a probléma?

- A házasságban nem vagyok biztos.

GD hangosan kifújta a levegőt.

- Hát, karácsonyi ajándéknak jó lenne, az biztos. És el is gondolkodtattál… tudod, én is nagyon szeretem Mi-sunt… aki épp most jött be a konyhából…

- Akkor nem is zavarnálak tovább…

- Köszi. És mindenképp értesíts a fejleményekről!

- Mindenképp.

- Pápá.

- Jó éjszakát!

- Az lesz – közölte GD vigyorogva, majd letette.

Hyunseung ugyanolyan tanácstalanul ült a kanapén, mint negyedórája. Úgy döntött, még egyszer megpróbálja Yoseobot.

- Halló? – szólt bele álmosan Yoseob.

- Na, végre! Miért nem vagy képes felvenni azt a nyomorult telefont, ha az embernek szüksége van rád?

- Fölvettem. És aludtam. Olyankor az embernek nem szokása telefonálni.

- De már százszor hívtalak…

- A kijelzőm szerint csak egyszer – közölte Yoseob álmatagon.

 - Lényegtelen – vágta rá Hyunseung. – Ne térjünk el a tárgytól.

- Oké. És mi a tárgy?

- Kérdezni szeretnék valamit…

- Ó – Yoseob hangja kiséé éberebben hatott. – és mivel kapcsolatban?

- Emlékszel, amikor New Yorkban voltunk, bementünk egy ékszerboltba?

- Igen.

- És volt ott egy gyönyörű eljegyzési gyűrű.

- Ó, Hyunseungie, nem kellett volna – sóhajtott Yoseob drámaian.

- Barom – közölte Hyunseung. – Nem neked vettem.

- Nem? - kérdezte Yoseob tettetett csalódottsággal. – Most megsértetted az önbecsülésem – szipogta.

 - Tudnál kissé komolyabb lenni? – szólt rá Hyunseung. – Ez most halálosan komoly.

 - Oké, oké, bocsika. Miben lehetek a szolgálatodra?

- Meg akarom kérni Jae-min kezét.

- Akár hiszed, akár nem, eljutottam idáig magamtól. Ezen kívül mit tudok tenni? Játsszak gyertyatartót?

- Csak annyit akarok kérdezni, hogy… szerinted jól teszem?

- Szeretnék erre egy kérdéssorozattal felelni, ha megengeded…

- Persze.

- Oké, első kérdés: szereted Jae-mint?

- Igen.

- Mennyire?

- Mindennél jobban.

- Mit érzel, ha vele vagy?

- Azt, hogy soha nem akarom elengedni. Hogy vele akarok lenni mindig. Hogy mindentől meg akarom védeni.

- Akkor már csak egy utolsó kérdés: mi a francért kérdezgetsz hülyeségeket olyan emberektől, akik nem dönthetnek helyetted?

- Mert mi van, hogyha nem akar hozzám jönni?

- Hyunseung, te egy címeres ökör vagy – jelentette ki Yoseob a legnagyobb hidegvérrel.

- Köszi, ez most megnyugtató volt – gúnyolódott a másik.

- Most komolyan… egy reális okot mondj, amiért nem menne hozzád!

- Popsztár vagyok, az év nagy részében nem vagyok itthon, és…

- Ez eddig sem okozott nektek nagyobb problémát. És amúgy is… a csapat bírja Jae-mint. Max. jön velünk.

- Ja, imádná…

- Hyunseung! Szeretitek egymást, pont. Nem kell túldramatizálni a helyzetet. Annyi fog történni, hogy lesz egy nagy puccos esküvő, finom tortával, ahol én leszek a tanú, meg lesz egy papírotok arról, hogy összetartoztok, amit amúgy is tudtok.

- Állj, állj, állj! Ki mondta neked, hogy te leszel a tanúm?

- Úgyis én leszek.

- Ne legyél ebben ennyire biztos…

- Naaa, légysziiiiiii!

- Jó, oké, te leszel a tanúm, feltéve, ha…

- Én leszek a tanúd, pont. Vita lezárva.

- Köszi szépen.

- Nincs mit – válaszolt Yoseob kedélyesen. – Sok sikert, Rómeó!

- Kösz. Tényleg hálás vagyok.

- Akkor meghálálnád azzal, hogy alhatok tovább?

- Jó éjt, Yoseob.

- Pápá!

Hyunseung bontotta a vonalat.

- Miről beszéltetek?

A fiú ijedten kapta a hálószobaajtó felé a fejét.

- Öhm… mi csak… izé, szóval, tudod…

- Igen?

- Mióta vagy fönn? – Hyunseung úgy döntött, hogy a legjobb védekezés a támadás.

- Nagyjából azóta, hogy Junhyung elküldött a francba…

A fiúnak kikerekedtek a szemei. – Ho-ho-hogy mióta? – túrt bele amúgy is kócos, fekete hajába.

- Tudod, mit? Inkább hagyjuk… - ment vissza a hálóba a lány.

- Ne, Jae-min várj! – rohant utána Hyunseung. A lány megfordult. – Én tényleg nagyon szeretlek – ölelte magához hirtelen. Jae-min nem tudott mit tenni, de a fiú már el is engedte, és ellépett mellőle. A levetett ruháinál kezdett kutakodni.

- Most meg mit csinálsz?

- Keresek… valamit – Hyunseung rá sem nézett a lányra, csak turkált tovább. – Megvan! - kiáltott föl ragyogó arccal, majd úgy, ahogy volt, térdepelve a lány elé mászott.

- Jae-min – kezdte. A lány arcán aggodalom futott végig. – Már lassan több mint két éve járunk. És úgy érzem, hogy benned megtaláltam azt, akit mindig is kerestem, akire mindig is vágytam, és soha nem akarok mással lenni, csak veled. Mindennél jobban szeretlek, és azt akarom, hogy te is így érezz, és hogy hozzám tartozz!

Hyunseung kinyitotta a markát. Egy csillogó fehéraranygyűrű lapult benne, három, egymás mellett elhelyezkedő cirkónium kővel a tetején. Jae-min úgy érezte, soha nem látott még szebb ékszert. Próbálta levenni róla a szemét, de csak másodpercekre sikerült Hyunseungra néznie.

A fiú közelebb csoszogott.

- Jae-min… mondjuk karácsonyi ajándékként… hozzám jönnél feleségül?

Jae-min felpillantott a fiúra. Nem tudta, mit mondjon. Szíve szerint rögtön rávágta volna, hogy igen, az esze viszont heves tiltakozásba fogott. Rövid gondolkodás után elmosolyodott és magához ölelte Hyunseungot.

- Nem is tudod, mennyire szeretlek – suttogta, majd megcsókolta a fiút.

Függővég, fuck yeah XD nem értettünk egyet a végkimenetelben, szóval maradt egy ilyen is-olyan is megoldás :*

Kommentelni szabad ^. ^