Even if you're sick, I'll be there to take care of you

Ez egyike az első ajándéktörténeteknek, Rikának készült két éve, a szülinapjára. Fogadjátok sok szeretettel~

Fandom: 2PM

Pairing: WooyoungXJungjun(Rika)

Az üres házban csöngött a telefon. Csak csöngött, látszólag magának. Néha el-elhallgatott egy pillanatra, de aztán újrakezdte. Már két perce zajongott egyfolytában, mikor egy takaróba burkolódzott lány csoszogott ki az egyik szobából. Látszott, hogy most ébredt fel, és hogy pokolba kívánja a hívót, akárki is az illető.

- Halló? – szólt bele a kagylóba rekedten.

- Jungjun? Te vagy az? – hallatszott egy türelmetlen, aggódó fiúhang.

- Ühüm… miért hívtál, Wooyoung?

- Hogy vagy?

- Jól… semmi bajom.

- Akkor miért vagy otthon? És miért olyan a hangod, mint a mosott szarnak, már bocs a kifejezésért? És miért Misuntól kell megtudnom, hogy beteg vagy?

- Mikor beszéltél te Misunnal? – ébredt fel a lány.

- Az előbb. Szó szerint letámadott. Megkérdezte, hogy nem látogatlak-e meg, én pedig néztem rá, mint aki még nem látott fehér embert.

Jungjun fáradtan felsóhajtott.

- Jól vagyok – mondta lassan. – Csak Misun néha hajlamos túlreagálni a dolgokat. Tényleg. Csak egy kis láz.

- Azért szeretnék megbizonyosodni róla személyesen is.

- A bandatársaid meg fognak engem nyuvasztani, ha mindig miattam lépsz le.

- Áh! Nichkhun hyung azt mondta, kimagyaráz. Öt perc múlva ott vagyok.

Jungjun fáradtan tette le a hallgatót, majd visszavonult a szobájába, és elterült az ágyon. Hamarosan meghallotta a kulcs zörrenését a bejárati ajtó zárjában.

- Hahó! – dugta be a fejét a szobába Wooyoung. Jungjun válaszként nyögött egyet.

- Hogy vagy? – ült le mellé a fiú, de ismét csak egy nyögést kapott: - Remekül!

- Akkor azért vagy a halálodon, értem – bólintott a fiú mosolyogva. – Még jó, hogy nincs semmi bajod.

- Nem volt vicces…

- De igen – nevetett tovább a fiú. – Kérsz valamit?

- Téged – vágta rá Jungjun. – Kispárnának.

- Egy: kikérem magamnak, én a nagypárna vagyok. Kettő: táplálékra, teára meg ilyesmire gondoltam.

- Nem kérek. Na, gyere ide!

- Ettél ma már valamit? – Wooyoung nem hagyta magát. Jungjun morcosan nézett rá, miközben a kezét nyújtogatta érte.

- Nem szeretsz – panaszkodta.

- Dehogynem – hajolt közelebb a fiú. – Jobban, mint hinnéd – ismét kitért Jungjun támadása elől. – Szóval, ettél már valamit?

- Nem. Most örülsz? – fonta keresztbe a karjait Jungjun durcásan, majd visszahanyatlott az ágyra.

- Nem. Enned kell. Csinálok neked valamit!

- Nem is tudsz főzni! – könyökölt fel a lány.

- Azért próbálkozni szabad, nem? – ment át a konyhába a fiú.

- Ha elrontod, te eszed meg! – kiabált utána Jungjun.

- Látod, csak megjövök, és máris jobban érzed magad – dugta be a fejét vigyorogva Wooyoung. Odasétált a barátnője ágyához: - Aludj! Majd ha kész, felkeltelek.

- Nem tudok aludni, ha a lakásomban garázdálkodsz – morogta Jungjun, mire csak egy halk nevetést kapott válaszul.

- Azért próbáld meg – puszilta meg Wooyoung a homlokát, majd visszament a konyhába.

Jungjunnak minden elmebeli tiltakozás ellenére végül is sikerült elaludnia, de ezt csak akkor vette észre, mikor Wooyoung dudorászása felkeltette.
Álmosan kimászott az ágyból, és az elmaradhatatlan takarójàba csavarva magát, kitotyogott a konyhába Wooyounghoz.
- Jó az illata - ült le egy székre, rendesen ráhozva a frászt az elmélyülten főzőcskéző fiúra.
- Felébredtél?
- Aha... Már másodszorra ébresztettél.föl, csak a mai nap...
- Tényleg? Hogyhogy? - ráncolta össze a szemöldökét Wooyoung.
- Nem véletlenül nem vettem ám fel a telefont... Most meg képes vagy azon a gyönyörű hangodon fennhangon énekelni, hogy még csak esélyem  se legyen nyugottan aludni... - morogta a lány.
- Ne haragudj - puszilta meg Wooyoung.
- El fogod kapni a bacijaimat - kuncogott Jungjun.
- Akkor majd jövök a nyakadra, hogy ápogathass - mosolygott a fiú, majd elétett egy jól megrakott tányért.
- Fú... Meglepően ehetőnek néz ki - kerekedtek el Jungjun szemei. Wooyoung felnevetett.
- Te vagy a kísérleti nyuszi - közölte.
- Lehet, hogy mégsem mérgezel meg - vette kézbe a villáját a lány.
- Naaa, most lebuktattál. Amúgy nem méreg, hanem altató, hogy el tudjalak rabolni észrevétlenül és felhasználhassalak a gonosz, világhatalomra törő terveimhez. Hahaha!
- Onnan, hogy alhatok, engem nem érdekel. Csak kaját adj néhanapján - közölte Jungjun két falat között.
- Szóval ízlik? - mosolyodott el Wooyoung.
- Nagyon  - bólintott a lány, majd belemászott szerelme ölébe, és ismét nagyot ásított. - És most vigyél vissza az ágyamba!
Wooyoung felnevetett, de azért teljesítette a lány kérését. És csak kétszer dobta el majdnem.